összegzünk, hogy mi is történt velünk ebben az évben. Velem, nagyon sok minden. Másokkal is gondolom, de van, hogy évekig nincs marha nagy stressz, és viszonylag nyugalmas időszak van. Nincsenek nagy események. Az én életem, fenekestül megváltozott. Sajnos, a munka- pihenés egyensúlyt nem sikerül megvalósítani. Ugyanaz a felállás, hétvégén is dolog van.
Géza, az idén 5 alkalommal volt Thaiföldön, egzszer a Papával Indiában. Nem sajnálom tőle, annál is inkább, mert nem vagyunk együtt. Igaz, addig is oda ment, ahova akart. Mennék én is, oda minden további nélkül egyedül is, de most dolog van. Egyetlen nap, amikor van egy fél szabadnapom, az a péntek.
A Papa visszajött, és felhívott telefonon, hogy visszaköltözött Gézához. Nagyon meglepett. A legkissebb fia, aki főorvos egy nagy kórházban, egyszerűen kitette a saját apját. Annyira megsebezte a kisöreget, hogy hetekig nem hívott, én meg azt hittem valamiért haragszik. Egyszerűen, nem tudott beszélni. Amíg, a legkissebb fiú egyetemre járt, a Papa, és a mamájuk vigyázott a 2 nagyobbik gyerekére. Évekig. Erre fogja magát, és kidobja az apját! Én, már megint nem értem, hogy mi folyik abban a családban? Valami, nagyon nem stimmel. Mindenki hülye? Konkrétan, a 4 testvér közül, háromnál komolyan lötyög a deszka. A két pszihológusnál, és Géza úrnál.
Igyekszem, hogy még egy évet (vagy kettőt) még ilyen tempót diktálva valahogy végig csinálni. Persze, ehhez az is kell, hogy a kisöregek is túléljék. A vállam, majdnem 100%- os, na jó 95%. Tudok vele mindent, de időnként fáj. Utaznék terveztem is, de egyszerűen nem tehetem meg, hogy elmenjek, ill. nagy anyagi kiesés lenne. Maradok a fenekemen. Ami rettenetes, az a téli vasárnap hajnal, amikor 6- kor ki kell lépnem a fogcsikorgató hidegbe, hogy 8- ra beérjek. 10 percre van a Subway. Azok meg hétvégén nem járnak jól.
Remélem, hogy a jövő kicsivel kellemesebb lesz.
Boldog Új Évet mindenkinek!
