Március idusán Balin, ülünk a paradicsom kellös közepén. Minden szép, és jó. Hideg alk.mentes isteni finom frissen préselt mangó lével a kézben. Dús, zöld paradicsom kellös közepén.
Egyszercsak, megszólal Géza, hogy azt szeretném, ha decemberig elköltöznél. Nem szoktam a számra esni, de annyira meglepödtem, hogy egy hang nem jött ki a torkomon. Amikor magamhoz tértem, csak annyit tudtam kmondani, hogy nem kell addig várni. Ahogy hazaérünk, elmegyek.
Közben, visszamentünk Pattayára, és elhatároztam, hogy többet szóba nem hozom. Senki ember fia, nem fog megakadályozni, hogy jól érezzem magam. Ezèrt, nem is hoztam szóba többet a dolgot.
Hazajöttünk, és én 3 éve nem láttam anyámat, így vettem repjegyet, és azonnal hazautaztam Budapestre. 1 hónapig voltam otthon. A karom sem tökéletes, ( megjegyzem,, most sem az) Közben szövögettem a terveket, hogyan legyen. Gondoltam, hogy visszamegyek NYC- be. Ismerös terep, ott dolgozom. Nagy baj nem lehet.
Amikor megérkeztem, a régi munkahelyemre vissza akart hívni a néni lànya. Szép, és jó. De, a néni közben meghalt. Ott voltam velük hajnalban a kórházban. Senki nem merte kitakarni a fejét, én tettem meg, hiszen már olyan voltam náluk, mint egy családtag. Szegénynek fel volt kötve az álla, de a rigor mortis még neem állt be.
Ez a munka is elúszott. Hirdettem, és egy ismerösöm ajánlott Bronxban egy lakást, amit megnéztem, meg is tetszett, ki is vettem. Június 1 töl. Hálás vagyok, mert nagyon jó emberek. Férj, és feleség.
5 agencyhez jelentkeztem. Egyik sem adott rendes munkát. Részmunkadök, iszonyatos banya öregasszony, aztán egy Alzheimeres házaspár. Az öreg, összekent szarral, az öregasszony elszaladt a gumikesztyüs dobozzal, hogy fogy. Aztán, összetapogatta az ételemet, beleharapott a sajtomba, kajámat összetaperolta. Internet nincs, emmiatt 34 dolcsi késedelmi díjat kellett kifizetnem. Mire az egyikkel végeztem, ott volt a másik, a bácsi egyszerüen elökapta a fütyijét, és összehugyozta a padlót, ahol állt.
Géza költöztetett fel, termèszetesen elkérte az árát. Ugye nem kell említenem, hogy az egész nyaralásomat én fizettem. Egyetlen kávémat sem fizette. Idönként szörnyen viselkedett. Majd, óriási terveket szött, még a lányomat is belevonta. Nézzen lepattant Panziót, majd ö rendbe hozza, kitataroztatja, és csinálunk airbnb- t, és az mekkora üzlet lesz. A másik terv, hogy a felsö teraszt megcsinálja könnyü fémszerezetes télikertnek, ha én azt úgy szeeretném. Közben, sem egy hangos szó, sem semmi nem történik. Bipoláris depresszió, ezt így hívják. Egyszer fent, egyszer lent. A fene sem tudja, hogy közben mi a fene megy végbe az agyában.
Öszintén? Annak ellenére, hogy egy szép nagy házból költöztem egy bronxi lakása, egyáltalán nem hiányzik. Még mindíg nincs rendes munkám, csak hétvégén Manhattanben. A hét többi napján szaladgálok, hirdetek, idegeskedek. Pedig még nem ég a ház. De, ég, mert a megtakarított pénzemböl élek. Azt, meg nem azért tettem félre, hogy elköltsem. Itt állok, amerikai állampolgárként, föiskolai végzettséggel, és 2 hónapja kinódom.
