Na szóval, 22 veterán lesz öngyilkos itt Amerikában, naponta. Nincs jövedelmük, sokan küszködnek PTSD - vel. (post traumatikus stressz betegség) kükönböző elmezavarral, drog függőséggel, végtag amputációval, család elhagyja őket, sorolhatnám a végtelenségig. Van mostanában egy mozgalom, ami arról szól, hogy nosza csináljunk 22 fekvőtámaszt, hogy segítsük ezeket a szerencsétlen veteránokat. Nem tudom, mennyiben segít ez rajtuk. Gyanítom, semmiben. Itt megtekinthető.
Ezek a szerencsétlen emberek, elmentek a háborúba, és az országuk, jelen esetben Amerika, annyira nem törődik velük, hogy az utcán tengődnek. Végig megyek az utcán, és minden 2. hajléktalan kéregető veterán katona. Fiatalok- idősebbek. Sírni támad kedvem.
A másik oldalon ott vannak a különböző szétesett Szovjetúnióból érkezett emberek, nem mellesleg rengetegen, akik adott esetben szidják Amerikát, soha egyetlen percet nem dolgoztak itt. Egy penny adót nem fizettek. Szép nyugdíjuk van, rendes lakásban élnek. Jó foodstamp, (valami olyasmi magyarul, mint az ételjegy) de a pofám leszakad! Teljes orvosi ellátásban részesülnek, Medicaid, Medicare. Minden, ami kell. Az állam bácsi fizeti a nővért, aki ül az ágya mellett, éjjel- nappal. Kórházi ágy, Hoya lift, (kiemeli az ágyból), kerekes szék, pelenka, egyebek, gyógyszerek, amik mellesleg nagyon drágák.
Tévedés ne essék, nem útálom ezeket az embereket. De, hol itt az egyensúly?? Valami nagyon el van baszarintva itt kérem tisztelettel. Beteg ez az ország. Az egész világ!
Annak ellenére, szeretem, és szeretném, ha valahogy egyensúlyba kerülnének a dolgok. Nap, nap után szembesülök ezzel!!
AMERIKA! ÉBRESZTŐ!
