Hetekkel ezelött, szóba jött. Miért nem megyek vele táncolni? Holott, rendesen megtanultam tangózni. Miatta. Hogy bebizonyítsam. Képes vagyok ugyanarra, amire ezek a nők, akik odajárnak. Igaz, a tánc iránti szenvedély nélkül. Alaplépések, kis bevariálás, de semmi élvezet- szenvedély. Amikor ez megtörtént, azóta úgy ahogy van, az egész felejtős, nem érdekel.
Szóval, elmondtam neki hogy nem érdekel, főleg a majmok miatt, akik oda járnak.
Rivalizálás folyik a nők között, 6o körüliek múvirággal a hajukban, erős sminkben, nyakig felsliccelt ruhában. Ciki.
Erre a válasz az volt, hogy előítéletem van, az emberek iránt. Úgy legyen, nem bánom, nem vitázom ezen. Ő élvezi, én nem. Az én férjem, addig egyedül járt, és amikor én megérkeztem, igyekeztem megtanulni. Most is egyedül jár táncolni. Örülök, hogy nem erölteti. Ennyi. Kalap, kabát.
Nos, szerinte nekem előítéletem van az emberek felé! Ok, lehet, hogy igaza van. Még az is elhangzott, hogy ez egy nagyon rossz tulajdonságom. Ezzel is tudok élni.
A minap, együtt ülünk a Honda szervízben. Mindkettőnk, ugyanazt a tipust választotta, persze az enyém egy kisebb, olcsóbb, mint az övé. Aktuális olajcsere, a tél múltával. Szóval, ülünk a váróteremben, másokkal egyetemben. Én, azonnal felkaptam egy magazint, a férjem nézelődik. Egyszercsak megszólal,
- Nézd azt a fiatal, értelmes arcú lányt. Minden pillanatot kihasznál. hogy tanuljon.
Felnézek az újságból, és látok egy 2o év körüli lányt, belemélyedve a tankönyvébe. Egy marker toll a kezében, és aláhúzza a lényeges részeket. A másik sarokban, egy nő ócska melegítőben, sáros bakancsban, elmélyülten beszélget telefonon valakivel.
- Látod, ez itt beszélget a semmiről, az meg tanul. Az ilyen embereket szeretem, akik még ezt a várakozási időt is kitöltik, értelmes dolgokkal.
Én, csak hümmögök valamit, de elkezdtem öntudatlanul is figyelni a két szóbanforgó emberkét.
A lány tanul, majd leköti a figyelmét a Tv. A sáros bakancsos nő, beszól a telefonba,
- Várj egy picit drágám, valaki keres. Tartsd a vonalat. Halló!- Szól bele a telefonba a nő. Igen tudom, megígértem, hogy megnézem a lovat, de a kocsim a szervízben van, és itt ülök, már fél órája. Azt hittem, korábban végzek, azért nem szóltam elöbb oda. Ahogy végzek, azonnal indulok. A ló kólikás lehet, az elmondottak alapján. Sietek, ahogy tudok! - majd visszavált az előzőhöz, akivel addig fecsegett.
Szóval, ez a nő állatorvos volt. A lenézett, fecsegő nő a semmiről.
Hogy is van ez? Kinek vannak előítéletei??
