MÉG NÉHÁNY ÓRA...és valaminek megint csak örökre vége.
Olyan ez, mint a váltófutás.
2010 már lassul, sokat futott, és sokat hozott.
Hogy mit visz magával? Erről mindannyian másképp érzünk.
Már közel a célvonalhoz, ahol átadhatja az élet váltóbotját.
Talán már látják is egymást.
2010 és 2011.
Az utóbbi már melegít, friss, izgatott, nem bír magával.
Örül is talán- bár csak ő tudja, mi van nála, mit tartogat számunkra, mit hoz
magával, és mivel hagy majd magunkra (ha van ilyen egyáltalán).
Éjfél előtt 10 perccel- mindig ünnep.
Végig gondoljuk, ha csak pillanatokra is, de megjelennek előttünk a boldog
pillanatok és a szomorú emlékek. Hálát érzünk azért, ami és aki megmaradt
számunkra, és jó utat kívánunk a távozóknak, annak, ami elmúlt, annak, aki
útra kelt.
Nekem kicsit mindig megható is éjfél előtt 10 perccel.
Mert ami búcsúzik éppen, azt mindig szépnek látom.
Mert nem lesz belőle több. Mert lehet majd hasonló, de pont ilyen nem lesz már.
(hiszen pont ilyen én magam sem leszek már )
És ami nem lesz már pont ilyen, azt mindig meg kell becsülni. Dédelgetni kell.
Akkor is, ha nem pont olyan lett, amilyennek terveztük.
Akkor is, ha sokkal jobb lett annál, amit vártunk.
Öleljük meg 2010-et, mert becsülettel elvégezte a dolgát.
És éjfélkor öleljük meg 2011-et is, mert azért jön, hogy becsülettel elvégezze a dolgát.
Ezen a képen sok az ív. A hajlítás.
Próbáljunk úgy élni a következő évben, hogy bennünk is minél több legyen az
ív és minél kevesebb a szúrós, hegyes szög - gondolatban, mozdulatban,
szívünkben....
Akit bántottam, ne haragudjon rám!
Akit szerettem, szeretem most is....
Olyan ez, mint a váltófutás.
2010 már lassul, sokat futott, és sokat hozott.
Hogy mit visz magával? Erről mindannyian másképp érzünk.
Már közel a célvonalhoz, ahol átadhatja az élet váltóbotját.
Talán már látják is egymást.
2010 és 2011.
Az utóbbi már melegít, friss, izgatott, nem bír magával.
Örül is talán- bár csak ő tudja, mi van nála, mit tartogat számunkra, mit hoz
magával, és mivel hagy majd magunkra (ha van ilyen egyáltalán).
Éjfél előtt 10 perccel- mindig ünnep.
Végig gondoljuk, ha csak pillanatokra is, de megjelennek előttünk a boldog
pillanatok és a szomorú emlékek. Hálát érzünk azért, ami és aki megmaradt
számunkra, és jó utat kívánunk a távozóknak, annak, ami elmúlt, annak, aki
útra kelt.
Nekem kicsit mindig megható is éjfél előtt 10 perccel.
Mert ami búcsúzik éppen, azt mindig szépnek látom.
Mert nem lesz belőle több. Mert lehet majd hasonló, de pont ilyen nem lesz már.
(hiszen pont ilyen én magam sem leszek már )
És ami nem lesz már pont ilyen, azt mindig meg kell becsülni. Dédelgetni kell.
Akkor is, ha nem pont olyan lett, amilyennek terveztük.
Akkor is, ha sokkal jobb lett annál, amit vártunk.
Öleljük meg 2010-et, mert becsülettel elvégezte a dolgát.
És éjfélkor öleljük meg 2011-et is, mert azért jön, hogy becsülettel elvégezze a dolgát.
Ezen a képen sok az ív. A hajlítás.
Próbáljunk úgy élni a következő évben, hogy bennünk is minél több legyen az
ív és minél kevesebb a szúrós, hegyes szög - gondolatban, mozdulatban,
szívünkben....
Akit bántottam, ne haragudjon rám!
Akit szerettem, szeretem most is....
Kívánom magunknak, hogy jövőre is sikerüljön felismerni a csodát, és ha
szakad majd a szív, mosolyogva szakadjon, mert utána biztosan minden rendben
lesz.......
szakad majd a szív, mosolyogva szakadjon, mert utána biztosan minden rendben
lesz.......
...... mert a Világot tökéletesre tervezték.
