Igy van ez!

Annak idején, nem tetszett ez a dal, sőt nem az én világom volt a Máté Péter.
Most felfedeztem ezt a dalát. Milyen igaz!!! Milyen szép!

Fáj a szívem

Magyarországról lesz itt szó, ami régen nyomja a szívemet.
Valahogy soha nem fogalmaztam meg rendesen magamban, de amikor ezt a dalt hallom, akkor mindíg előjönnek az érzések. Holott, ez nem is egy magyar dal, a Cirque de Soleil Allegria dala az eredeti. De nagyon el van találva a magyar szöveggel, és a magyarosított hangszereléssel is.
Szóval, nagyon vegyesek az érzelmeim az országunkkal kapcsolatban. Nagyszerü ország,és nagyon szép is. Rengeteg tudóst, nóbeldijast adott a világnak. Igaz, egyik sem Magyarországon tudott kiteljesedni.
És itt vagyok én, vele kapcsolatban, már az én viszonyom az országommal, ahol felnőttem, és ahova ezer emlék, dolog köt. Sajnos azonban,nekem élhetetlen, és ezt valahogy fájdalmasan élem meg! Egyszerüen fáj!
Valakivel beszélgettem, magyarul akin mélységesen fel voltam háborodva. 5o éve él itt. Azt mondta, hogy a magyar nyelv, egy cigány nyelv. Tessék?? Akkor miért használja?? Miért tanította meg a gyerekeinek? Erre az volt a válasz, hogy mert így született. Mi van? Ezek szerint megtagadod a szüleidet, a gyökereidet, ahonnan jöttél??
Egy átlagos amerikai használ 5.ooo szót, egy átlagos magyar, 2o.ooo szót használ.
Én, egy olyan környezetben vagyok, ahol senkinek, semmilyen kötődése, emléke, érzelmei nincsenek az én országom felé. Nem is használom a nyelvet. Meg kell mondjam, a hétköznapokban el vagyok vele. De, valahol hallok egy déli harangszót, vagy olvasok , hallok valami negatívumot, mintha a szivemet tépkednék! Pedig, nem vagyok érzelgős, sem honvágyam nincs!! Egyszerüen, egy láthatatlan kötelékem van. Magyarország, engem nem szeret. Ha, anyám sem lesz már, nem megyek haza soha többet, mert a lányom is készül arra, hogy elhagyja.
Szóval, valami ilyesmiket érzek.
Itt, az eredeti dal, és a magyar változata.

Megint New York City

Itt vagyok ragyogok, egy ideje újra, de irni nincs időm. Már úgy értem New Yorkban. Egy szobát bérelek, és nagyon jó fejekkel lakom együtt. Csütörtökön, hazamegyek. A múltkor, kocsival jöttem, és az egyik ismerősöm, Conney Islandon lakik, oda vittem haza. Talán Subway- al hamarabb hazaért volna, de beszélgettünk útközben.
Visszafelé, Borough Parkon, az "állatkerten" (haszid zsidók lakta környék) jöttem visszafelé, és megálltam a háznál, ahol egykor, csak rövid ideig laktam. Pontosan 5 évvel ezelött. Kiváncsi voltam, milyen érzéseket vált ki belőlem.
Meg kell mondjam, nem jókat!! Nagyon keserü lett a szám íze. Nem is értem magam, hogy tudtam elviselni!!
Úgy, az egészet, cakli - pakk!!
Olyan gyorsan túntem el, mint a kámfor!! Köd elöttem, köd mögöttem!!
Amúgy, inkább busszal közlekedem, mert a kocsikat szeretik törni errefelé, és itt nem olyan fontos az autó. A Greyhound busszal kényelmesen hazamegyek, 2 óra alatt, és a férjem vár!! Néha el- el szívok egy szál cigit, de nem nagyon hiányzik az sem.
Amúgy jól vagyok nagyon. Majd részletesen beszámolok, mik történnek velem.
Sok- sok jó dolog!!