Mehetek vizsgázni!!

Azt hiszem, hogy a nagy riadalomban, pillanatnyilag ez a legjobb hir! Megvan a jogsim. A bevándorlásiaknál voltunk. Mondjuk, én is ott kezdtem volna az ügyintézést, mert az amerikai követségen, világosan megmondták. Igy, most gőzerővel, az államvizsgára fogok készülni. 2 hét elég, mert hiszen semmi újat nem tanulok, csak azokat, amit eddig. Át kell tanulnom az anyagot, ami ugyan tetemes, de sebaj, a továbblépéshez erre szükségem van.
Totális mélyponton vagyok lelkileg. El kell adnom, a komoly gyürűmet, meg a vastag láncomat. Nem számit, mert ezek nélkül is van élet, és nem is érdekel annyira. De, azt gondolom, hogy egy jól kereső, nagy házban élő mérnök feleségeként, nekem nem a mosókonyhában lenne a helyem, és nem kellene eladnom, a személyes tárgyaimat, amik évek óta hozzám tartoznak. Csak akkor jövök onnan ki, ha takaritani kell, vagy ki kell szolgálni uraságát. Komolyan momdom, elborzaszt. Olyan szolgalélek lettem, mint az anyám. Pont, ugyanazt látom. Szaladgálok utána a teásbögrével. Hogy csináljam, igy, vagy úgy?? A másik, igen érdekes momentum, hogy amikor összeházasodtunk, kaptam egy rakás 24 karátos ékszert, amiket utána többet soha nem láttam. Betette a bank trezorjába. A multkor szóba hoztam, erre az volt a válasz, igen, kihozom, az a tiéd, ha bármikor szükséged van rá. Mondom neki, akkor hozd ki! Azóta is hozza!! Nem szeret beszélgetni, nem szeret semmit, csak a tőzsdét, a laptopját, a krikettet, és táncolni.
Semmi közös nincs bennünk. Kivéve a kertet. A szomszédasszony a nyáron átjött, és közölte hogy senkinek a környéken nincs ilyen szép, gondozott kertje. Ez a kert sem volt szép azelött. Csak, le volt nyirva a fű, oszt ennyi, mint a legtöbb kertben errefelé.
Képtelen vagyok lenyelni, hogy PARAZITA- nak nevezett. Neki komoly lelki gondjai vannak. Nem beszél róla, nem tudom, mit gondol, csak gonoszkodik. Igen, néha elnézést kér, meg megpróbál jópofáskodni, de nem megy neki. Egy végtelenül keserű ember, és emgem is keserűvé tesz. Az egészséges ember, a saját nyomorán is tud nevetni. Én, tudok! Most is, pedig mindent elkövet, hogy ne igy legyen. Nem érti, hogy mi a nevetséges bizonyos majdhogynem hajmeresztő dolgokon. Én, igy vezetem le a feszültségemet. A legváratlanabb pillanatokban tud belémmarni. Néha, úgy meglepődök, hogy köpni- nyelni nem tudok.