Budapest idegen szemmel

Nagyon szeretem a városomat, de leginkább - és ez csak most derült ki igazán - csak messziről. Az emléket szeretem, ami hozzáköt, ahogy én emlékszem rá, biztosan szineztem is rajta.  Szinte egy idegen városban járok! A tömegközlekedés előnyére változott. Pillanatok alatt bent vagyok a belvárosban, ahol felnőttem. 1 hónapja vagyok itthon, és még egyszer sem voltam gyönyörködni arra a régire emlékeztető városrészre, ahol a gyerekkoromat töltöttem. V. kerüet, a Parlament környéke. Egyszerűen, nem volt időm rá. Hol a házeladással vagyok elfoglalva, hol a fogorvost vadászom. A Fornetti tepertős pogi, Túró Rudi, Gyulai, Pick szalámi, pacal pöri kovi ubival, ezeket az első napokban nagyon élveztem. A magyar gyümölcsök íze, csodás.
Anyámmal töltöm a legtöbb időt, hiszen 89 éves. Nagyon jól van, kicsit fáradékony, de azt hiszem, hogy ebben a korban ez normális.
A 4- es metró stílusa is tetszik, minimalista. Amikor a II. János Pál Pápa állomáshoz értünk, rámjött a röhögés, és nem is tudtam merre járunk. Aztán sikerült a térkép segítségével betájolni, merre vagyunk. A Móricz Zsigmond Kőrtér környékén volt dolgom. 2 nyelven mondják be az állomásokat, nos itt van egy kis bibi. Az angol nyelvűt nem értik az angolok. Az amerikaiak pedig pláne semmit nem képesek kihámozni belőle. Annyira erős a magyar akcentus. Nem tudtak találni itt élő anyanyelvű angolt?? Úgy tudom, egyetemekre járnak, vállalatoknál dolgoznak. Akik nem beszédhibásak, és érthetően el tudják mondani, milyen állomás következik. Még valami, ha angol nyelven modjuk akkor talán a pályaudvar nevét is angolul kellene mondani. Train Station, és nem pályaudvar, mert azt nem fogják megérteni. Szakember??? Vagy valaki??? Ezt még nem tette szóvá?
Erről eszembe jut egy történet, fordítsuk meg, és próbáljuk meg. Történt egyszer, hogy a kedvenc munkahelyemen, a DC- ban, egy amerikai próbálta megcsillogtatni a magyar tudását, és az ásványvizet rendelt tőlem, illetve próbálta mondani magyarul. Esvenyyveeez. A harmadik próbálkozás után, megkértem mondja inkább angolul, mert egyszerűen, nem értem. Továbbá, az affektálás is rettenetes, ahogy magyarul mondja be az állomásokat. Többször vigyorra fakadtam. Ez nem hangos blog, így ezt nem tudom visszaadni, de aki itt közlekedik, az tudja miről beszélek. Az Elvis tertet, ami a Margit híd mellett van, no azt egyáltalán nem értem. Mi közünk Van nekünk Elvis Presley- hez?? Nem mondom, sikeres, és nagyon népszerű énekes volt az 5o- es években. Lesz 2o év múlva Justin Timberlake, esetleg Britney Spears is?? Nincs elég Nobel díjasunk, akikről nem szabadna elfeledkeznünk?? Igaz, nem itthon lettek híresek, ők is Amerikában, de talán mégis több közünk van hozzájuk, vagy rosszul látom?? Van itt még valami. A WC- k kérdése. Mindenütt fizetős, koszos- büdös, és hol a papír hiányzik, hol a folyékony szappan. Kéztörlőrő papírról már nem is érdemes álmodni.
 Szóval, idegenként szédelgek a városban, és be kell látnom, hogy már semmi közöm hozzá. Szembesülök az igazsággal. Aztán meg, amerikanizálódtam. Van egy mondás, "Ha Rómában élsz, élj úgy, mint egy római." Ez nagyon igaz. Ahhoz, hogy jól érezd magad, (mostanában ott sem, de ennek nem az ország az oka) és beilleszkedj, át kell venned az ottani ritmust, és gondolkodásmódot, életfelfogást.
Itt, meg ugye az megy, hogy vághatnánk át másokat, csaljunk, lopjunk, hazudjunk. lásd: a házam. Persze, ez nem vonatkozik mindenkire, ők magyarizálódtak, nem is ismernek mást. Nekem ez ügyben is sürgősen tennem kell valamit, mert ez így nem megy tovább. Már ami a házamat illeti.
Mielött szó érné a ház elejét, én kritizálhatom, itt születtem, és nőttem fel, de mástól nem tűröm ezt el!

Na kérem,

erről be kell számolnom. Tegnap, a melóban egy pár munkatársam, aki nem tudta megoldani a gyerekelhelyezést, és a bébicsősz sem tudott eljutni hozzájuk, - vagy kockázatosnak vélte az eljutást- behozta hozzánk a csemetéket. Sokan dupla műszakot dolgoztak, 3-11-ig, és 11- től, reggel 7-ig, hogy ne kelljen hazamenni éjnek idején, főleg akik New Jersey- ből, Pennsylvania- ból, Maryland- ből járnak. A Delaware Memorial Bridge- et is lezárták, így sok választásuk nem is volt. Szóval, a csemeték 8- 14 év között, az óriási nappali közepén sátrat vertek, és légmatracokat fújtak fel, no nem tüdőből, mint mi annak idején, hanem konektorból. Így igazi menedékházzá alakult a Rehabilitációs intézményünk. Megkérdezték, miben segíthetnek, mire én, azonnal kiosztottam a feladatokat. Persze, itt nem pelenkacserére kell gondolni, és inzulin beadására. Az ebédlőben, tea kávé, nasi. kiosztottam a gyerekeknek, miután persze elöbb belaktak, rántott csirkével, párolt zöldséggel, és sajtos makarónival.(minket is beleértve) Tekintettel, a vészhelyzetre, az intézmény kitett magáért. Szóval, zsúrkocsin vitték a nagyobbak a betegeknek az innivalót, és a nasit a nappaliba az óriási tv elé. Már aki tud enni, és nem csövön folyik bele. Nálunk ,a földszintem, túlnyomó részben öregek vannak, és haldoklók. Azonnal láttam, hogy ez a nyüsgés felélénkíti őket, és nem zavarja. A gyerekek meg baromira viselkedtek, és barátkoztak. Élvezték, a különleges helyzetet. Nem ordítoztak, nem rohangáltak, tök normálisan viselkedtek, mintha átérezték volna a helyzet különleges mivoltát. A tv. ben sem a mozicsatorna ment, hanem a tudósítás a jelenlegi helyzetról az érintett régiókban. A gyerekek többsége, még sohasem látott bácsikat- néniket félig fekvő- ülő helyzetben, 1oo csővel, lélegeztetőgéppel. Őket, reggel felöltöztetik, és kitolják egy kerekes fotel- ágy alkalmatosságon a nappaliba, a tv elé jó időben a teraszra. A tüdőgyulladást, és a felfekvést megelőzendő. (megjegyzem, ez nem mindíg sikerül) Este, 1o körül, a gyerekek aludtak, ki itt, ki ott, ki félig kilógva a sátorból. Hagyták a szülőket békében dolgozni, meg az izgalomtól is kimerültek.
Szóval, mi felnőttek is élveztük a dolgot. Azt mondja az egyik kisfiú, neked milyen akcentusod van? Mondom neki, én Magyarországról jöttem. Tudod hol van? Igen tudom, jött a határozott válasz. Budapest a fővárosa, most tanuljuk Európát. Igen mondom, én abból a városból jöttem. Elkerekedett a szeme, olyan édes volt, majd megzabáltam.
Más. A kár, nem nagy kár, azt hiszem, Sandy jót tett velem. Kicsavarta a semmirekellő fát a kertben. Mondom a férjemnek, hogy mivel tövestől csavarta ki, hozassunk cseresznye fát. Annak legalább van valami értelme. Az is ad árnyékot, és nyáron legalább haszna is van. Így, most ki akarja vágatni a másik fát is mellette, és megrendeltük 3 cseresznyefát. Jönnek a kertészek, és beültetik, a fák helyére.
Úgy legyen!!
A baj csak az, hogy a fogam kezd fájni. Azt is tudtam, hogy csak idő kérdése mikor fog bedurranni.

Tepertős pogi

Na, azért voltak vidám pillanatok is Budapesten a télen. A sok szar miatt, be sem számoltam róla. Érdekes, a legképtelenebb pillanatokban jutnak ezek a dolgok eszembe!! Tegnap pl. egy magatehetetlen fiatalembert tusoltunk ketten, (fekvő helyzetben történik az ilyesmi). Nem átallottam fölröhögni, mire az én idióta koleganőm, úgy nézett rám, mint egy elmeháborodottra. Olyan primitiv szegénykém, mint a föld!! Azért, azt meg kell mondani, hogy ebben az esetben valószinű, én is igy reagáltam volna. Az emberi elme elég furcsa, legalábbis az enyém. Mintha nem lennék normális, mert ezen akkor vigyorogtam magamban, de azóta sem jutott eszembe.
A történet a következő. Az én férjem ugye vegetarianus, elméletileg én is, csak gyakorlatilag nem! Na szóval, a pasi éhes, bent járunk a városban. Bementünk ide is, meg oda is, és nem nyerte el a tetszését semmi. Gondoltam magamban, nem tudok mit kitalálni, aztán jött velünk szembe, egy Fornettis stand. Szóval, betértünk, és kért urasága ebból is, meg abból is. Mondom neki, hogy az én kedvencem, meg a lányomé, az a sötétebb ott, mármint a pogi. Lehet találgatni, hogy melyik nyerte el az abszolút tetszését? A tepertős pogi! Mit tudja ő, hogy mi van odairva. Nem mond neki semmit. Megevett, minden nap, 20-30 dkg. tepertős pogit. A lányom mondta, milyen szemét vagyok, hogy képes vagyok megetetni husos dologgal, ráadásul disznó származékkal. Soha életében nem evett disznó húst, se igy. se úgy!! A télen, kapott rendesen. Gondoltam magamban, nesze neked!! Nem tudod mi a jó, most kapsz egy kis izelitőt. Különben is, amiról nem tudunk, az nincs! Ja, és ez nem egy ócska, együgyű bosszú részemről! Ő választotta!!
Erről a disznó undorról irtam már valamikor, marha ugyanaz. Minden hús. Jó hogy nem kért meg rá, hogy csináljak itthon. Tepertőt, amúgy is csak ha én sütöm ki akkor lehetne. Azt a fejet! Úgy elöttem van! Mit szólna hozzá!!
De, a pogácsát mai napig emlegeti!!

Kezd hatni a fájdalom csillapitó, leszakad a derekam. Megyek, és letusolok, hajat mosok. Délután, indul a hajsza!