ameriaki vonatkozású bejegyzések

Monday, January 2, 2012

Magyarország, és egyebek, vagy úgy is mondhatnám, 'A parazita akcióba lép!'

Jó volt egy kicsit hazamenni. Jó volt anyámat, lányomat megölelni. Jó volt ajándékokat vinni, (persze a legtöbbet titokban). Jó volt szemtől- szembe beszélgetni. Jó volt magyaros ételeket enni, amit én soha nem főzhetek itt. Az én kedves, és igen szeretetre méltó párom mellett, ez lehetetlen, hiszen nem eszik húst.
Az ünnepi asztalnál, kaptam egy gúnyos megjegyzést, mert tejfölös töltött káposztát ettem . Ezeket már fel sem veszem.
Az árak, 3 év alatt is felszöktek, és ami mindenkinek feltűnik, a szürke mosolytalan szomorú emberek látványa. Tömegközlekedést használtuk, ami még mindig nagyon jó. Szemben ülsz valakivel rámosolyogsz, és az elkapja a tekintetét. Sokkal rosszabb a helyzet, mint 10 évvel ezelött. De, mindig meglök az esti kivilágitott Lánchid, a vár, a Parlament. Nagyon szép.
Szentendrén jött velem szembe egy nő, és rámorditott,- Nyald ki az összes picsámat!- Szó nélkül hagytam. Megdöbbentő volt!


Most láttam a Parlamentet életemben elöször renoválások, feldúcolások nélkül. Pedig, ott nőttem fel a közelében. Szóval, ez a része szép volt.
Más. Volt egy kis biztonságom, amig állást nem kapok. Jan. 20.- án lesz az államvizsgám. Csak utána tudok állást keresni, mert mindenütt kérik a licence számomat. Az, meg csak az államvizsga után lesz. Holnaptól, kezdhetek rohangálni a papirjaim után, mert ellopták a pénztárcámat, és mindenem benne volt. De, minden. Pénz is, ami egy kis biztonságot adhatott volna addig, amig állást nem kapok.
Csak magamat okolhatom, mert nekem mindent magammal kellett vinni, mint egy elmebeteg.
Más. A tegnapi nap, végleg pontot tett a házasságunk végére. Ez az év, tényleg gyökeres változásokat fog hozni. A terv, lassan körvonalazódik bennem. Az apósommal, nem tudok beszélni, mert New York- ban van, a kisebbik fiánál. A történet rövid, és nagyon velős. Semmi előzmény, semmi. Meg kell jegyeznem, a pasi annyira jól nevelt, ha tüsszent egyet, bocsánatot kér. Szóval, közölte velem, hogy egy parazita vagyok, mert a nyakán élek. Mindenkitől tarhálok, és ha nem járulok hozzá a költségekhez, akkor menjek ahova akarok. Punktum. Halálos nyugalommal, csak annyit mondtam, hogy most tettél pontot a házasságunk végére. Ezt nem méregből mondtam, ez az igazság. Tarhálok?? Kitől tarhálok? Nem találtam érdemesnek vitatkozni erről. Nem akarok igy élni! Ha, hagyott volna dolgozni New Yorkban, akkor nem lett volna anyagi gondom. Ugyanis, ha elmegyünk vásárolni, akkor a felét nekem kell kifizetni a kajának. A kocsi részleteit is én fizetem, a biztositást is. A laptopom, amit állitólag ajándékba kaptam, a születésnapomra (a régi tönkrement) a felét én fizettem. Szerintem, ez nem ajándék! A házassági évfordulónkra, kaptam tőle egy tekla nyakláncot. Nem vagyok hajlandó hamis gyöngyöket viselni, ordit róla, hogy ócska műanyag. Ha, nincs, akkor nem viselek semmit. De, van! Ez benne a vicc. De,nem tőle, hogyisne!! Amikor, elvesztette a karikagyűrűjét, azonnal megrendeltem neki, egy másikat, nem fizettettem ki a felét, és belegraviroztattam Szeretet, Megbecsülés, Hűség, Tisztelet. (ebből mondjuk a hűség egyedül ami ül, mert a pasi tök impotens) Tehát, még ez a kapocs sincs meg köztünk. Ja, majd elfelejtettem. Az utazás költségeit is felszámolja nekem. Nem akartam utazni, mert tél van, és nincs itt az ideje. 1 hónappal ezelött közölte velem, ha elkezdek keresni, kicserélhetjük ultramodernre a felső szinten a konyhát. Házasságunk elött, aláirtam egy papirt, hogy semmi közöm a házhoz!! Be van ez rúgva? Abba invesztálok, amihez semmi közöm? Elengedtem a fülem mellett, és azt gondoltam, addig állj fél lábon, amig én ide veszek valami olyat, amit nem tudok felkapni. Amilyen az adjon isten, pontosan olyan a fogadj isten!
A nyáron, vissza akartam menni dolgozni New Yorkba. Könyörgött, hogy ne menjek el. Azóta tanuló vagyok, nappalin. Megbeszéltük, nem az én döntésem volt.
Körvonalazódik a tervem, de még korai róla beszélni, de enyhülni nem tudok többet, mert igy nem tudok, és nem is akarok élni.
Amikor, megismerkedtünk, azt mondta, nem kell dolgoznom, mert keres eleget, és ha csak az itthoni teendőket akarom ellátni, neki tökéletes lesz. :))))) Vicces nem? Hallani nem akartam róla! Senkitől nem kuncsorgok pénzért, ha kell egy pár cipő, vagy valami.
Ja, és a mosókonyhából jelentkeztem.

U.I. Most néztem utána. A zöldkártya pótlása 450 dolcsi!!


10 comments:

  1. Sajnálom, - bár azt mondják, hogy minden vég valami új kezdete! Kívánom, hogy az az ÚJ sokkal jobb legyen!!
    Szilvia

    ReplyDelete
  2. hát egy boldogabb új évet kívánok Neked, ahol a számításaid bejönnek!!!

    ReplyDelete
  3. Csak a valtozas allando:) Egeszseget, boldogsagot es elegedettseget kivanok 2012-re!
    Eeeverything's gonna be alright!!

    ReplyDelete
  4. Biztosan nem könnyű, mert az ilyesmi nem az sosem.
    De szerintem ez nem rossz hír.

    ReplyDelete
  5. Kedves Wise Lady! Nagyon rossz hir egyetértek.

    ReplyDelete