Na kérem,

erről be kell számolnom. Tegnap, a melóban egy pár munkatársam, aki nem tudta megoldani a gyerekelhelyezést, és a bébicsősz sem tudott eljutni hozzájuk, - vagy kockázatosnak vélte az eljutást- behozta hozzánk a csemetéket. Sokan dupla műszakot dolgoztak, 3-11-ig, és 11- től, reggel 7-ig, hogy ne kelljen hazamenni éjnek idején, főleg akik New Jersey- ből, Pennsylvania- ból, Maryland- ből járnak. A Delaware Memorial Bridge- et is lezárták, így sok választásuk nem is volt. Szóval, a csemeték 8- 14 év között, az óriási nappali közepén sátrat vertek, és légmatracokat fújtak fel, no nem tüdőből, mint mi annak idején, hanem konektorból. Így igazi menedékházzá alakult a Rehabilitációs intézményünk. Megkérdezték, miben segíthetnek, mire én, azonnal kiosztottam a feladatokat. Persze, itt nem pelenkacserére kell gondolni, és inzulin beadására. Az ebédlőben, tea kávé, nasi. kiosztottam a gyerekeknek, miután persze elöbb belaktak, rántott csirkével, párolt zöldséggel, és sajtos makarónival.(minket is beleértve) Tekintettel, a vészhelyzetre, az intézmény kitett magáért. Szóval, zsúrkocsin vitték a nagyobbak a betegeknek az innivalót, és a nasit a nappaliba az óriási tv elé. Már aki tud enni, és nem csövön folyik bele. Nálunk ,a földszintem, túlnyomó részben öregek vannak, és haldoklók. Azonnal láttam, hogy ez a nyüsgés felélénkíti őket, és nem zavarja. A gyerekek meg baromira viselkedtek, és barátkoztak. Élvezték, a különleges helyzetet. Nem ordítoztak, nem rohangáltak, tök normálisan viselkedtek, mintha átérezték volna a helyzet különleges mivoltát. A tv. ben sem a mozicsatorna ment, hanem a tudósítás a jelenlegi helyzetról az érintett régiókban. A gyerekek többsége, még sohasem látott bácsikat- néniket félig fekvő- ülő helyzetben, 1oo csővel, lélegeztetőgéppel. Őket, reggel felöltöztetik, és kitolják egy kerekes fotel- ágy alkalmatosságon a nappaliba, a tv elé jó időben a teraszra. A tüdőgyulladást, és a felfekvést megelőzendő. (megjegyzem, ez nem mindíg sikerül) Este, 1o körül, a gyerekek aludtak, ki itt, ki ott, ki félig kilógva a sátorból. Hagyták a szülőket békében dolgozni, meg az izgalomtól is kimerültek.
Szóval, mi felnőttek is élveztük a dolgot. Azt mondja az egyik kisfiú, neked milyen akcentusod van? Mondom neki, én Magyarországról jöttem. Tudod hol van? Igen tudom, jött a határozott válasz. Budapest a fővárosa, most tanuljuk Európát. Igen mondom, én abból a városból jöttem. Elkerekedett a szeme, olyan édes volt, majd megzabáltam.
Más. A kár, nem nagy kár, azt hiszem, Sandy jót tett velem. Kicsavarta a semmirekellő fát a kertben. Mondom a férjemnek, hogy mivel tövestől csavarta ki, hozassunk cseresznye fát. Annak legalább van valami értelme. Az is ad árnyékot, és nyáron legalább haszna is van. Így, most ki akarja vágatni a másik fát is mellette, és megrendeltük 3 cseresznyefát. Jönnek a kertészek, és beültetik, a fák helyére.
Úgy legyen!!
A baj csak az, hogy a fogam kezd fájni. Azt is tudtam, hogy csak idő kérdése mikor fog bedurranni.