ameriaki vonatkozású bejegyzések

Wednesday, July 31, 2013

A kerti mizéria

Szégyen ide, de az idén valahogy nem voltam a legjobb formámban, ami a kertet illeti. Júniusban, még csodás volt minden, de a nagy hőség, -vagy nem tudom én nem szántam elég időt rá-, nem olyan szép a 
kertem, mint ahogy az lenni szokott. Nincsenek szinte virágaim. Igaz, itt is nagy hőség volt, de azért ez nem indokolt. 



A mini petúnia ontani szokta a virágokat, most nem teszi.


Ez a körtefa, nem tudjuk hogy került a kertbe, én mentettem meg, meghagytam pár évvel ezelött. Most egy jó magas fa lett belőle, és körték vannak rajta, amin el is csodálkoztunk. Idén, először.


 A dísztök az aljában virágzik szépen.



Vannak rajta kistökök is.




A golgota sem éppen nagy virágzásban van.



A fotó nem adja vissza jól, de az "elefántfül" csodás. A virágai nem szépek, annál inkább a levelei.











Az uborkák szépen nőnek, és sok van rajta. Nagyon szeretem, csak úgy sóval.



Csodás volt a bokrom júniusban, de akkor nem csináltam róla fotót, mert hol a suli miatt, hol munkakeresés ügy miatt, nem is jutott eszembe..




 Ez amerikai, valószínű GMO paradicsom, de nagyon finom.



Na, ez megér egy misét. Ez itt, a virágok hült helye. Az örökzöldek elé, virágokat szoktam ültetni. Most petúnia került ide, püspök lila, nagyon szép volt. Komótosan, egyik a másik után, szépen eltűnt. Elöször azt hittem, hogy valami a tövénél rágja. Gyanus volt, hogy a virág maga is eltűnt. Valamelyik nap, megyek előre, és látom ám, hogy egy nyúl ül megmerevedve nézzük egymást, mert éppen a maradék petúniámat rágja, és egy ággal a szájában néz meglepetten engem. Így jártam.



A bejárati ajtó elött, nagyon szép szokott lenni a muskátli. Most, az sem szép!



Géza ültette méregerős mexikói chili paprika. Ezen, legalább van termés.



Ez egy ehetőbb erős paprika.



És, íme a gyalázat! Ez, magyar magról ültetett, otthonról küldött paradicsom akar lenni. Nem tudom, már mindent kipróbáltam vele, de egyetlen szerencsétlen paradicsom kezdemény van rajta. Pedig, tápozom, locsolom.



Az orchideák szépek, bent a lakásban, szinte állandóan virágban vannak.


Ez, meg az én szobámban a bonsai, ami köszöni szintén szép, és jól érzi magát. 




Saturday, July 27, 2013

Nem tudom az okát,

 miért nem lehet hozzászólni a bloghoz?? Most böngészem, mit lehetne tenni ez ügyben? Gyanus volt, hogy senki sehol. Azzal tisztában voltam, hogy egy csomó embert elveszítek, mint olvasót, de valami nem kerek a hozzászólásoknál. Megpróbálom orvosolni a dolgot.

Wednesday, July 17, 2013

Menjek vs. maradjak

Ez egy jól megcsinált dokumentum film. Az egyik szereplőt, Attilát ismerem. 2o11- ben, amikor hosszú idő után újra rövid ideig, New Yorkban dolgoztam. Összehozott bennünket a sors. Épp akkor költözött át Angliából New Yorkba. Érdemes rászánni fél órát. A helyszíneket is jól ismerem.


Vak ember eszik.

Ülök vele szemben. Azon veszem észre magam, hogy drukkolok, hogy ne essen le a viláról a falat. Szabályosan izgulok, hogy rajta maradjon. Nem hajlandó kanalat használni. Tudom, hogy hülyeség, próbálok lazulni, de az egész tányér tele van, csak éppen az ő villája nem találja el a falatot. Fura feszültség van bennem. Azokra az automatákra emlékeztet, ahol egy rakás plüss játék van, és egy markolóval ki kell halászni a plüssjátékot. Legtöbbször  persze nem sikerül. A bácsi nem hajlandó, hogy segítsek neki, így aztán drukkolok neki.
Más. Az Amik legtöbbje vidéken nem tud párhuzamosan parkolni a járda mellé. Egyik oldalra sem! Ez komoly kihívás nekik. Ebben az utcában, ahol most dolgozom, így kell parkolni. Az elöbb, azon feszültem, hogy nehogy meglökje a kocsimat a pasas, aki a szomszédhoz érkezett látogatóba. 
Iszonyú hőség van. Igaz, nem New York- ban vagyok, ott még melegebb van. Néha hiányzik!

 

Tuesday, July 16, 2013

Jó hír nekem

Tegnap este hívott a férjem, hogy megjött a zöld kártyám. Először fel sem fogtam, hogy mit mond, annyira meglepett. Egyszer már volt zöldkártyám, de ellopták Budapesten. Több 1oo dolcsival, és az amerikai, és a magyar  jogsimmal egyetemben. Erről már írtam, itt. Akkor még nem tudtam, hogy mekkora kár ért. Illetve, milyen extra költségekkel, és feszültségekkel jár. Arról nem is beszélek, hogy 1 év, és 7 hónapig várnom kellett rá. Éppen ideje volt. Amúgy, így néz ki, Itt. Az éppen rezidens elnök fotója is rajta díszeleg. Khmm..., Megkönnyebbültem, és jobban érzem magam. Sokkal jobban. Nem lógok a levegőben, és nem vagyok alien. Nekem erről mindíg az Alien című mozi jut eszembe. Hurrá!

Monday, July 15, 2013

Mázli

Mázlista vagyok. Először munkaügyben. Ez komoly. Most, olyan munkám van, hogy egy szavam nem lehet. A bácsi vak, de nem hülye. Mindenért hálás. és tisztelettudó. A pörköltem tegnap nagy sikert aratott, nokedlival. Sajnos, szaggattam a nokedlit vágódeszkáról. Otthon van a nokedli "csináló" sebaj, elbütyköltem vele egy darabig. Évek óta, nem csináltam pörköltet. Nem akarja, hogy órákig szórakoztassam. Sajnos, csak 8 napig tart. Az állandó ápolónő szabadságon van. Most az egyszer kifogtam, hogy kellemes környezetben, kellemes emberre vigyázok. Mintha nyaralnék, és még meg is fizetnek.
Engem mindíg riogattak, hogy a pasikkal vigyázni kell, mert fogdosnak, meg disznók, meg perverzek. Nem igaz! A pasikkal sokkal jobban ki lehet jönni. Ez így volt a Rehaben is, és most is így van.
A ház is kellemes, igazi amerikai tornácos ház. Szépen felújítva. Kint szoktam üldögélni, mint ahogy most is, a teraszon. Dög meleg van, de nem bánom.
Egész nap a tv elött ül, és elvan, mint a befőtt.








Sunday, July 14, 2013

Esküszöm,

engem üldöz a tél, vagy az Amik tényleg ilyen dilisek! Most, nem is otthon vagyok, hanem a munkahelyemen. Az elöbb száguldott el a szomszéd a Harley Davidsonján, Mikulás cuccban. Lefotózni, nem volt időm, mert elég gyorsan elhúzott. Pennsylvaniában vagyok, nem otthon.




Wednesday, July 10, 2013

Karácsony júliusban

Végül is, egy nővér közvetítő irodánál kötöttem ki munkaügyben. Szép, és jó. Először rám akartak sózni egy álást 3 alkalommal 1 héten, 2 órát. Mondtam nekik, hogy nem lesz ez így jó, mert én dolgozni (keresni) szeretnék, nem autózni. 4.-én felhívtak telefonon, hogy egy Alzheimeres nénire kellene vigyázni, péntek reggeltől, hétfő reggelig, a fizetés sem rossz. Ok, mondom, elvállalom a dolgot.
 Péntek reggel, 8.3o- kor állok az ajtóban, teljes menetszerelésben, hogy a váltótársam eligazítson. Mit szeret, napi rutin, milyen gyógyszer, stb. Már az ajtónál csodálkoztam, mert egy eső verte, nap szítta karácsonyi koszorú volt az ajtóra biggyesztve, egy pár korcsolyával a közepén.  Gondoltam magamban, itt senki nem törődik semmivel. A ház kívülről semmi különös, olyan, mint a többi. Belépek, és a földbe gyökerezik a lábam. Itt, Amerikában, nem előszobába lépsz, hanem a házak többségénél egyből a nappaliban találod magad. Egy hatalmas, igényesen feldíszített mű karácsonyfa áll a nappali közepén. Ok, gondoltam nem érdemes meglepődni semmin, mert annyi mindent láttam már, ezen nem akadok fel. A másik nővér, aki elhagyni készül a terepet, sietősen elmagyarázza, mi hol van, mit szeret a néni, milyen gyógyszert szed, és mikor, stb., stb. Naplót kell írni, mit mikor csinálunk, és a néni viselkedése. Nyugodt, izgatott, milyen az étvágya, mit főztünk, ébtedés, elalvás, stb., stb. Elbúcsúzik, és kilibben az ajtón. Ott állok egy nénivel, és kezdek beszélgetni vele. Részemről főleg azért, hogy felmérjem a szintet, már úgy értem, az Alzheimer előrehaladott-e, vagy még csak az elején tart, vagy hol vagyunk értelmileg. Nekem be lett harangozva, hogy kezdeti stádium, de hamar rájöttem, hogy bizony ez a 7- ből, a 3. szint, de inkább a 4. Fura betegség ez, gyógyszer nincs rá. Elhülyülés, visszatérés a gyerekkorba, értelmi szint kb. 3- 4 évesé. Rutin kérdések, milyen év, ki az elnök, stb. Egyetlen kérdésre sem tudott választ adni. Gondoltam, hogy nem lesz könnyű menet a néni. Saját otthonában, másképp mennek a dolgok, mint egy intézményben. Az intézményben, leszedálják őket, mert a személyzet nem tud mit kezdeni 18 hisztériázó, örjöngő, esetenként agresszív beteggel. Ez a betegség, gyakran dührohamokkal jár, és bizony hiába vagy kívülálló, és várod meg, míg lecsillapszik, megviseli az embert tiszta elmével a borult agy hisztije. Nehéz behatárolni, hogy mikor lép át a következő leépülés, mert ez esetenként változó. Az első, kezdődő stádiumot a környezet észre sem veszi. Aztán, egyszercsak, nem talál haza a kocsival. Majd évekre megállhat egy szinten, és zuhantat 3-at, 1-2 hónap alatt. A néninél, nagyon hamar zajlott. A háza belülről pazar. Igényesen berendezve, a konyha vadonat új. Az emeleten a néni egykori dolgozószobája, tetőablak világításssal. Egy jókora nappali átriumszerűen elrendezve, lelátni a lenti nappalira. Fent is egy háló fürdőszobával. Minden arra vall, hogy remek izlése volt, és pénze is hozzá. A képek a falon, a szőnyegek, a bútorok, a lámpák. 
3 év alatt, a néni elhülyült. A karácsonyfa, és a dekoráció azóta érintetlen, mert nem engedte leszedni. Poháralátétek, tányéralátétek, szalvéták a mai napig karácsonyi mintásak. Valószínű, hogy a mai napig ezeket veszi, hiszen azoknak már el kellett volna fogyniuk. 2 gyereket nevelt fel, egyedül elvált.  Ingatlanos volt, és okos. Egyre több az Alzheimeres Amerikában. Róla nem lehet mondani, hogy öreg, hiszen csak 77 éves, azt sem, hogy nem használta az agyát. Kb. délig, egész normális volt. Főztem neki ebédet, a hűtőben, a legjobb steakek. Főztem! Túlzás, mert minden kész volt. A zöldséget, zacskóstul teszem a mikróba, és a krumplit is. Mondjuk, 3x annyiba kerül, mint a normális zöldség, amit a piacon veszel. Argentin steak, stresszmentes, és növekedés hormon mentes marhából. (Ez azért fontos, mert a stresszes állatok, a félelemért felelős hormonja benne marad a húsban, főzés, sütés után is, így magunk is megesszük, és bennünk is feszkót okoznak, ill. hizlalnak, még a sovány húsok is. Elhiszem) 2 szelet Argentin steak, 18.8o dolcsi. Nem T- bone steak, sokkal kissebb. Nem volt a 2 szelet 25 dekánál több. Nosza, mondom, ebből én is eszem, (aki nem tudja az előzményeket, mi vegik vagyunk, én monjuk, csak alkalmi) Vaj puha lett, és alig volt a broiler sütőben.  Próbáltam beszélgetni vele, de nem lehetett, csak én beszéltem. De, egy idő után, kifogytam a meséből. Bekapcsoltam a tv-t. A néni arca elborult, és elkezdett fel- alá járkálni, és tépni a haját, hogy vele valami nincs rendben. Tudtam, hogy ez lesz, csak idő kérdése, nem lepett meg igazán. Aztán, lenyugodott. Tanítottam neki légzéstechnikát, ezt elég sikeresen. Láttam, hogy van internet router a házban, és még működik is. Nosza, megnéztem rajta a kódot, beütöttem a táblagépembe, és láss csodát lett internetem. Az első 2 nap, egész jól telt, a rohamokkal együtt. Volt szépséghibája mert nem tudtuk elhagyni a házat, mert nem volt kulcsunk. A váltótárs, elfelejtette odaadni. Dög meleg volt, sétálni, csak korán reggel tudtunk menni. 
Volt a dolognak más szépséghibája is. Akárhol jártam a házban, mindenütt arany fülbevalók, karkötők, nyakláncok hevertek. Íróasztalon, kisszekrényen, fürdőszobában. (meg tudom állapítani, hogy arany, mert errefelé óriási próbát tesznek az ékszerekbe. A másik árulkodó jel, a súlya) Megnéztem, persze hogy megnéztem. A váltótárs, azt mondta, hogy én vagyok az 5., aki 3 napra hétvégékre vigyáz a nénire. Ezeket az értékeket, általában a család, össze szokta szedni, és elzárni. A nénin egyetlen ékszert sem láttam. Átfutott az agyamon, hogy ha valami eltűnik, nehogy én kerüljek kellemetlen helyzetbe. Nem jó az ilyen no.
A következő dolog tűnt fel. Felhívtam Gézát első nap, mert itthon felejtettem a pizsamámat, hogy hozza el, mert 6 km- re van a néni háza a mi házunktól. Megjött Géza, és hozta a pizsamát, és neki is földbegyökerezett a lába, amint szembe találta magát a karásonyfával, teljes pompájában. Gézával, teljesen normálisan beszélt. Később mondta is, hogy nem érti, miért kell vigyázni rá! A gyerekei minden nap telefonáltak, 2-3 alkalommal is, azokkal is tök normális volt, az unokák nevére is emlékezett. Hogy van ez? Hát úgy, hogy összeszedi magát, mert a gyerekei a nagy hisztik után, betették egy otthonba, és ott nem gatyáznak, mint már említettem, leszedálják zombira őket. Ettől fél, és képes összeszedni magát. No, ez hogy működik? Ezt fel tudja fogni? Ebéd közben, meg a zöldséges tálról szed, de a tányérja helyett, az asztalra kanalazza a zöldséget, szépen lapogatja a villával. Nem szólok, pedig odanéz, nem máshova. 
A harmadik este, miután lefektettem, hulla fáradtan beesek az ágyba 9- kor. 11- kor hallom, hogy a bébicsősz megszólal az éjjeli szekrényen. "Istenem, Segítség! Valaki segítsen!" Jajj, mondom lehet, hogy leesett vagy valami történt vele. Leszaladok, és fekszik az ágyban, kutya baja. Azt mondja, hogy szomjas. Viszek neki vizet, minden rendben, megyek fel. Visszaalszom. Éjfélkor, megint megszólal a bébicsősz, " Édes Istenem! Segítség! Van itt valaki? Segítség" Újra szaladok le, láttam magam elött, hogy fejreesett a fürdőben, vagy valami. Fekszik az ágyban, mosolyog. Semmi baja. "Nem tudok aludni.  Mit csináljak?" Mondom neki számoljon birkákat. Erre elkezd hisztériázni, hogy nem vagyok normális, itt nincsenek is birkák. Össze. vissza beszélek. Ekkor már kezdtem begurulni. Mondtam neki, hogy minden rendben, és az emberek, éjszaka aludni szoktak. Meséljek neki történetet. (azt a leborult....) Leültem az ágy szélére, és egy rövid mesét kezdtem mondani, amit ott éppen akkor találtam ki. Megint fel a szobába, majd kisvártatva, megint le, és ez így ment egész éjszaka. Hajnali 5- kor meguntam,  letusoltam, felöltöztem. Öt is lemosdattam, aztán neki álltam reggelit készíteni neki.
Halálosan kimerültem. Mindent pontosan dokumentáltam a naplóba. A váltótárs megérkezett, és közölte velem, hogy vele ugyanezt eljátszotta, manipulál. Mondtam a közvetítős csajszinak, hogy én nem tudok napi 24 órát dolgozni, nekem aludnom kell éjszaka. Jajj, mondja a kordinátor, de ugye elvállalod. Igent mondtam. Ma hívtak, hogy nem kell mennem, hála istennek! Van más meló. Ez, egy nagyon rohadt alattomos betegség. Főleg, ha még rájátszanak, és manipulálnak. 


     

Thursday, July 4, 2013

Hurrá, nyaralunk!

egy frászt, de találtam melót, és így fellélegezhetek, amíg indul a főiskola. Géza, itthon van 1o napja, és az agyamra húzódott. Semmit, de szó szerint, semmit nem csinál, csak és kizárólag a laptop elött ül, és  azon nézi a tőzsdét, meg a tangót, és idétlen mozdulatokat tesz, (a tükör, és a laptop között), ami engem irritál kissé, mert nagyon feminin.  Ha meg nem, akkor engem cseszeget. Előadást tartott, hogy nem vittem semmire az életben. Mi Van? Először is, nekem is van egy házam, nincs rajta törlesztő részlet, bejártam a fél világot, és baromi jól éltem. Ezt ő nem mondhatja el magáról, mert sehol nem volt. Jó kivéve amikor az indiai Air Force- kötelékében volt. Akkor bejárta a Himaláját. Ez sem igaz így, mert többnyire elrepült felette. Mindíg a fogához verte a garast. Egyszer voltak talán nyaralni az asszonnyal, 34 évi házasság alatt. Feltételezem, az asszonynak elég volt egyszer is. Jajj, miket beszélek, velem is volt Budapesten, no abban sem volt köszönet. Részben, az én hibámból ez igaz. De, nem szólok semmit, nem vitázom, ráhagyom. Nem vagyok abban a helyzetben.
A melóm, holnap 9- kor kezdődik, és hétfőn 9-ig tart. 3 nap nélüle, tiszta nyaralás! Urasága dolgozik már hétfőn. A munkahelyem, 1o km-re van a házunktól. A fizetés sem rossz. Netem, viszont csak telefonról lesz. Nem baj, mert átveszem a medicine matekot, ver a víz tőle. Nem egyszerű, legalábbis a magamfajta matematikai analfabétának nem.
Ja, és éljen júl. 4. Nem vagyok túlzottan elájulva, mert lejár a papírom júl, 29.- én. Illegalitásba vonulok, mint Kun Béla. Jól kinézek! Így aztán mostanában kissé rázós az út, amin haladok. Mit mostanában! Mindíg!