Sok minden

történt. Aug.15 óta, privát alkalmazásban vagyok. 5 nap, teljes luxus, egy 96 éves nénire vigyázok, akinek súlyos agyvérzése volt. Manhattan, Park Ave. Péntek- szombat du. 4- től, másnap du. 6- ig, egy bácsi, aki szintén nagyon idős, és beteg. Szintén Manhattan, Upper East Side. Teljes luxus. Tudom, hogy ez így egyszerre nagyon sok. De, most csak arra koncentrálok, hogy hamar szedjem össze magam anyagilag.
Most, akalmam nyílt annyit keresni, mint soha életemben. Addig csinálom, amíg lehet, vagy bírom. Magánélet nincs, de az az igazság, hogy nem is vágyom rá. Annyi bánatot, keserűséget okozott, hogy inkább most a munkára koncentrálok. Papával, 2 hetente találkozom, és ebédelünk együtt. A családban, mindenki meg van rökönyödve, ahogy Géza viselkedett. Istenem, ez van, ha szeretem, ha nem. De, őszintén, ennek semmi értelme nem volt már. Így, már inkább helyes döntésnek tartom. A sértegetések egyre durvábbak lettek. Miért kell nekem ezt elviselni. Megalázó! Főleg arra nézve, aki csinálta. Nem az én szégyenem, az övé.  Csak az illúzió volt meg, hogy van egy hátterem. Nincs, és soha nem is volt!! Nem csak vele, a többi partneremmel, férjjel sem volt meg! A háttereket, mindíg én magam teremtettem meg, és az elviselhető milliőt is!! Tudom ezt már rég, de valahogy kényelmesebb nem szembenézni vele. Vagy, nem tudom, hogy mi az oka, de mindíg valaki olyasmit fogok ki, akikre nem lehet, vagy nagyon kevéssé lehet számítani. Igen, tisztában vagyok vele, hogy erős vagyok, hogy értelmes vagyok, hogy egyedül is megállom a helyem bárhol, csak magamra számíthatok, bízhatok.
Nem panaszkodok, és nem vitázom. Mindent igyekszem oda tenni, ahova való. Senkinek nem engedem, hogy elszaladjon vele a ló. Nem vagyok keserű, nincs harag bennem. Tovább léptem, és a többit meglátjuk.
Manhattant szeretem, nem új a környezet. Ismerem, mint a tenyerem. Szóval, mostanában ez van. A hosszú kinlódásokkal teli időszakot, ami nyáron volt, senkinek nem kívánom!! Úgy néz ki, hogy az Univerzum, vagy ki tudja ki, talán megelégelte, hogy kétségbeesetten keresek jobban fizető munkát. Adott egyet, vagy én kerestem megszállottan. Minden esetre, most kemény, de mégis jó. Simulnak az idegeim.Mellesleg, nem hívom, és ő sem hív. Így van ez jól.
A jövőt, még nem nagyon tervezgetem. Nem tudom, hogy mit akarok. Nem teljes tiszta. Az tiszta, hogy Mo.-ra nem tervezek. Kambodzsa, Thaiföld, Bali. De, még ez sem egészen biztos. Most egyenlőre csak a munkámra, és a pihenésre koncentrálok, hogy valahogy egyensúlyban tudjam tartani. 

Mióta készülök írni,

de most itt az ideje. Komolyan nem volt energiám, még időm, csak lett volna. Az év eleje kalandosra sikeredett, de annak is megvolt az oka. Géza, úgy látom átértékelte a dolgokat. Más lett a hozzáállás. Alapvetően, én nem változtam. Semmi nem változott alapjaiban. Ő tett lépéseket, ami azt engedi feltételezni, így már pár hónap elteltével, hogy tartós.  Azt hiszem, ez a legjobb szó rá.
Közben nagyon mozgalmas volt az élet. Jelntkeztem sima nővérnek, egy rakás helyre, mert hiányzott még 1 államvizsgám. Sehova nem kellettem ebben az államban. Illetve, ez így nem is igaz, mert ahova én kellettem volna, oda nem akartam menni. Kicsi állam ez hiába.
Nosza, nekiálltam tanulni, és 2 államban is letettem  vizsgákat. Most, hivatalosan diplomás nővér vagyok, 2 államban, (sajnos le kellett tenni a vizsát New York- ban is) és csak magán alakalmazásban vagyok hajlandó működni. Értem ez alatt, egyetlen embert ápolok az otthonában (nem összetévesztendő, a házi ápolással) Erre szakosodott munkaközvetítők vannak.  Itt, gyógyszerezek, infúziót kötök be, mesterséges táplálás, sebellátás. Vannak emberek, akik megengedhetik maguknak, hogy szakképzett nővér üljön az ágya mellett. Kórházi körülmények között, de otthon. Feltételek kemények, fizetés jó. Teljes átvilágítás, még Gézát is leinformálták, kicsoda -micsoda. A felelőség nagy, de itt csak 1 emberrel kell foglalkozni, nem 28- al, mint egy kórházban, ahol megy az üvöltözés, furkálódás, piszkálódás, marha nagy nyomás. Erre én, alkalmatlan vagyok. Olvastam a Fórumokat, köszönöm szépen, nem akarom, hogy bepereljenek, és elvegyék a Licensemet, stb., stb.
4 napot Manhattan-ben, 3 napot itthon, a madárcsicsergéses kertes otthonomban. Ennél, nem is lehetne ideálisabb!! Busszal jövök- megyek, mert nem tudok hol parkolni, és kényelmesebb is.
Csináltam én ezt néhány évvel ezelött, már az ingázást. Kevesebb fizetéssel. Akkoriban, kocsival jártam, és bizony izgultam, hogy Conney Islandon, reggelre meg van- é az autóm??
2 óra alatt ott a busz. Jókat lehet olvasni közben. Tudom, hogy Philadelphia, és Baltimore közelebb van, de egyiket sem szeretem, nem is ismerem úgy, mint New Yorkot. 
Imádom Manhattant, és ez a nyugi- őrület pont jó ötvözet számomra. Gézával sem túl sokat, sem túl keveset. Valami olyasmi, mint az adok is, meg nem is, hozok is, meg nem is, vagyok is, meg nem is!
Pont jó ez így.
Aztán annyi minden történt közben, le is akrtam írni, de mivel készültm a vizsgákra, és elkiabálni sem akartam, így megvártam, mi az eredmény. Papa elöltözött, és 3 szinten egyedül vagyunk. Manhattanbe, de még meghívást az ifjabb fívér Gézától, nem kaptam. Khmmmm... Kórházigazgató úr!! Hahahahahaha..............................!! De, ez nem csak nekem szól, a család többi tagja sem!! Hiányzik az öreg nagyon!
Azt hiszem, hogy most jól vagyok. Nagyon jól.
Fotóra katt, és kijön nagyban. 

Tűz, víz, és sötétség New York City - ben

Nagyon sajnálok mindenkit, akivel katasztrófa történt. Főleg, hogy a kedvenc városomat ekkora katasztrófa érte. Valahol, én is New York-i vagyok, hiszen éveket töltöttem ott. A mentés egyébként elképesztően szervezetten zajlik, mindenki tudja a dolgát, senki sem tétlenkedik. Áram nélkül maradt 7.5 millió ember.A városba betörő víz elöntötte a híres New York-i metró hét állomását. A 1o8 éves Metro történetében, nem volt ekkora katasztrófa.Előzetes becslések szerint ötvenötmilliárd dollárnyi (12 billió forint) kárt okoz Amerikának. Iszonyú.
Amit viszont nem értek, miért kell pocskondiázó kommenteket írni, a katasztrófáról megjelenő cikkek végére. Persze, csak a magyar tudósítások végére. Számomra ez rejtély és ilyesztő. Az egyik kommentelő azt írja, hogy itt siránkoznak, amikor Haitin nagyobb volt a katasztrófa. Könyörgöm, Haitira honnan érkezik a legnagyobb segítség?? Innen Amerikából. Fogadok, hogy a tisztelt hozzászóló egy büdös petákot sem küldött Haitire. Több fotót nem teszek be, mert tele van vele minden.

.

Kimondottan

örülök, hogy Tinkmarával megismerkedtem. Nagyon igényes, és aprólékosan precíz a Blogja. Persze Amerikáról. Itt
Nekem is tudott újat mondani New York City- ről, közelebbről Manhattan-ről, pedig úgy ismerem, mint a tenyeremet. (lehetnék szerényebb is) Szóval, jól ismerem. Ez persze, abból adódik, hogy feltétlen szerelemmel vagyok iránta. Pedig, elég csúnya arcát is tudja mutatni, ha éppen nem szalad a szekér. Volt benne részem, a szerelem azonban megmaradt. Róttam az utcákat, akkor is, ha éppen tél volt, és szakadt az eső, és egyetlen peták sem volt a zsebemben.
Sok honfitársammal, és amerikaival találkoztam, akik nem szeretik. Talán, ez abból adódik, hogy túl nagy az elvárás, ami persze a filmek alapján alakul ki, érzelmi alapon. Így, nem müködik. A férjem sem szereti. Ö, más okból. Hideg, vagy éppen meleg van, nincs parkoló, zaj van, tömeg van.
Szerencsés helyzetben vagyok, mert nyitott vagyok mindenre, így olyan nagy meglepetések sem érnek. A másik dolog, hogy én elfogult vagyok mindennel szemben, ami amerikai. (jöhet, a kövezés, de vállalom) Méghozzá, gyerekkorom óta, amikor az első amerikai fimet láttam a moziban. Az amerikai követség meg kőhajitásnyira volt tőlünk, és oda jártunk a bátyámmal, csodálkozni az akkori autókon. Ugyanígy vagyok Las Vegas- szal, Los Angeles- szel.
Igaz, New York City nem Amerika. Holott, tipikusan az. Paradox, de igaz. Azonban, Manhattan-t szeretem a legjobban, ezt ismerem a legjobban. Nincs még egy ilyen város kerek e világon!! Most, jól előkaptam a közhelyeket, de már olyan sokszor írtam róla részletesen, hogy nem akarok ismétlésekbe esni. Hibák vannak bőven, de hol nincsenek?? Számomra, még mindíg a legélhetőbb hely a világon. Tinkmara részletesen ír, olyan dolgokról amikről nekem eszembe sem jutott valahogy. Talán azért, mert nekem nagyon természetes volt, hogy itt igy van, otthon meg másképp.
Más. Már nem merek este elemlámpa nélkül kimenni a teraszra, mert valami állatra véletlenül rálépek. Abba belehalnék, vagy ha mégsem, akkor hetekig rémálmokkal küszködnék. (nem vicc)
Ezért aztán, úgy megyek ki, hogy a kezemben az elemlámpa. Még szerencse, mert egy arany pofa béka üldögélt békésen a teraszon, nem sokat törődve a jelenlétemmel. Kivételesen, nem fogtam meg. Van egy rossz szokásom, mindent meg akarok fogni, ami tetszik. :)))) Az alábbi fotón.



Na, ez a dinnyém. Megosztom mindenkivel, aki erre jár. Tavaly is komposztáltunk összel. Minden fa alá, bőven tettünk a trutyiból. Nyár elején, egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy a komposztból, kikelt a kis facsemete alatt, egy nemesnek látszó növény. Nem húztam ki, elöször azt hittük, hogy uborka, de dinnye lett belőle. Hogy cantalop, vagy görögdinnye, nem tudjuk. A fotón, 2 öklömnyi. Nem csak ez a dinnye van rajta, de ez a legnagyobb. Nagyon vigyázok rá.