Anyukám utazik

A Kanári- szigetekre, Gran Canaria- ra. Már úton van. Londonban száll át, és otthoni idő szerint 23.45- kor érkezik meg. Kicsit aggódom, hiszen 88 éves. Sokat járt Kanárin legelöször, amikor a lányom született. Most őt látogatja. 1 hónapot lesz ott. Ráfér egy kis nyári időjárás. Anyám nagyon belevaló, és fiatalos. Aggódom egy kicsit.

A "csavargyári munkás"

A lányom lelécelt Kanárira, még novemberben. Nem írtam róla, mert az első hónapok keserveit nem akartam különösebben megosztani senkivel. Minden kezdet nehéz. Ez egy elcséplt közhely, de sajnos igaz. Senki, sehol nem vár ránk. Nem sokat nyom a latba, hogy perfekt beszéli a nyelvet, 25%/ os munkanélküliség mellett. Ráadásul, ott mindenki spanyolul beszél. Ezért nekünk kell elébe menni a dolgoknak, és ebben senki nem tud segíteni, csak mi magunk. Hiába született ott, senkit nem érdekel. Hiába van ott az apja, nem számíthat rá, mint ahogy tudtam én azt előre, ismerem uraságát.

A gyermek, hiányzott a barátoknak, látták a napsütéses posztokat a Facebookon. Néhányuk, otthagyott csapot- papot, és hurrá ők is leutaztak. Így, most vidáman vannak. 6 fiatal lakik egy kis lakásban, egy nagy lakókomplexumban, Maspalomas-ban az óceán partján. 5 magyar, és 1 francia fiú. A fiú nagyon jól beszéli már a magyar konyhanyelvet. A lányom, egy ajándékboltban dolgozott, de most otthagyta, mert a piacon árulja az ékszereit, és a festményeit. A barátja, a parton őrzi a homokszobrokat, (nem röhög, mert a tulaj,- jól értetted a tulaj- egy lakásravalót szedett össze a hülyeségből, ha valaki meséli azt hiszem, hazudik) A másik barátnő, tetra pack- os tejes-üdítős dobozokból csinál pénztárcákat, és a turisták, viszik, mint a cukrot. El sem hiszem! Biciglivel, lemennek a halászokhoz, és a nyakukon maradt halakat, meg tengeri herkentyűket, megkapják ingyen. Azt másnap nem lehet eladni. A vacsora, ingyen van. Meleg van, süt a nap. Az apósom szokta mondani, hogy ha fiatal vagy, és eltöröd a lábad, holnapra ujra nő, semmi bajod, és amúgy is térdig ér a tenger. Marha jól érzik magukat. Most beszéltem vele Skype- n jó bő 2 órát.Odament a könyvtárhoz, hogy tudja fogni a wifi-t. Rengeteg magyar él ott. Amikor, először 1988-ban odaköltöztem, alig volt arrafelé magyar.
Azt mondja, a francia fiú gitározik, és romantikus dalokat énekel. A turisták, meg dobálják a pénzt a kalapba.
Én, imádom az ilyet! Nem aggódom, csak egy kicsit. Amíg fiatal, élvezze az életet, és csavarogjon!! Úgy látom, egészen olyan, mint én! Imádtam, és most is imádnék csavarogni. Szóval, a gyermek "csavargyári munkás" lett!