Tegnap

Egészen kétségbeestem, mert Géza bal combja fáj, hosszabb gyaloglások során. Nem elég az én bajom, de még ez is. Feltűnően szótlan lett. A legrosszabb kedvét viszont az okozta, hogy a legutolsó póstát elhoztuk magunkkal, és az autó biztosítását felmondta a biztosító, mert ugyan akkor még 2 autónk volt, de mindkettőnk nevén. 2 évvel ezelött volt egy gyorshajtásom. A gyorshajtást, úgy kezelik Amerikában, mintha meggyilkoltál volna valakit. Az sem érdekes, hogy tõbb, mint 2 éve történt. Most jutott eszükbe. Marhák! Géza feszült, de most enyhülni látszik. Haha..

Más. Írnék a helyi szokásokról, amiket nem árt betartani.

• Az országban két dolog igazán szent: a vallás és a királyi család.
  • A legnagyobb tisztelettel kezeljük a Buddha-ábrázolásokat. Ne érintsük meg a Buddhát ábrázoló szobrokat és képeket (kivéve megvásárláskor).
  • Soha ne mondjunk vagy tegyünk olyat, ami a királyi családdal szemben tiszteletlenség gyanánt hathat.
• Nők soha nem érinthetnek meg egy buddhista szerzetest és kézfogást sem kezdeményezhetnek velük.
• Tisztelettel lépjünk be egy templomba. Belépés előtt le kell venni a lábbelit.
• A láb és lábfej a test legalacsonyabb része (spirituálisan és fizikailag is). Talpunkkal soha ne mutassunk se egy thaiföldi ember felé, se a királyi család vagy Buddha-szobor, -kép felé. Senkihez ne érjen hozzá szándékosan a lábával.
• Hasonlóan a fejet a test legmagasabb részének tekintik. Ne érintsük meg senkinek a fejét, még egy kisgyerekét sem. Ne is adjunk át senki feje felett semmit. Ne üljünk rá az alváshoz fenntartott párnákra sem. Ez szintén a fej megérintéséhez tartozó tabuk része.
• Sortot, ujjatlan pólót és egyéb tengerparti viseletet csak sportoláshoz tartanak illendő viseletnek. Ilyen öltözékben ne menjünk kormányhivatalokba, templomba.
• Ne mutassuk ki nyíltan, ha dühösek vagyunk. A thaiföldiek mélységesen elítélik az ilyen fajta viselkedést. Soha ne emeljük fel a hangunkat.
• Ne veregessük meg egy thaiföldi hátát vagy karját, még akkor sem, ha kedveskedésnek szánjuk.
• Ne támaszkodjunk egy olyan szék támlájára, amelyen ül valaki. Ez sérti a thaiföldieket.
• A lábak átvetése egymáson sértésnek hathat, főleg ha egy idősebb személy is jelen van.

A thaiok a konfliktuskerülés hívei, ezért kerülik az összeütközéseket és nem szívesen hoznak másokat kellemetlen helyzetbe. Az igazi konfliktuskerülő nem beszél szomorú témákról a hétköznapi társalgás során, és ha problémát érzékelnek a másik ember életében, általában nem szólnak egy szót sem, amíg a másik nem panaszkodik vagy nem kér segítséget. A kívülálló szemében érzéketlenségnek tűnhet, amikor a thaiok nevetnek a kisebb baleseteken - amikor valaki megbotlik vagy elesik - valójában azonban az incidens szenvedő alanyát kímélik. Ez a thai mosoly másik forrása - a mosoly a lehető legjobb konfliktuskerülés minden helyzetben.