Mindennek a margójára

  Múlik az idő, nekem már 4 napja Thaiföldön kellene lennem. Végleges, a vállamat 4.- én műtik New Yorkban. 1o.- én kontrol. Az egyik legjobb orthopéd sebész.  A biztosító állja a műtét szinte teljes költségét. Konzultáció 15o dolcsi, maga a műtét 5o igen, nincs tévedés. Mindez, biztosítás nélkül 35.ooo - és 4o.ooo ezer között lenne. Mégsem olyan rossz ez a biztosító. A Géza legombolta rólam az oda- vissza utazás összes költségét, ami 4oo dolcsi mindennel együtt. Autópálya pénz, alagút, ill. hídpénz, ebéd, benzin. Ellenőriz, kontolál, meghatároz, dirigál. Mondtam határozottan, hogy meg ne próbálja, mert ez eddig sem jött össze, eztán sem fog. De, a másik oldalon rendes, mert főzött lencsét, igaz indiai vöröset, azt is elbaszarintotta, nem a rendes receptet használta, amit én szoktam, meg ahogy annak lennie kellene. De, megtette, ami nagy dolog tőle! Cambell csirkehúslevest is hozott. A hajamat összefogja reggelenként. Segít mindenben, ha kell. Igyekszem azonban magam csinálni a dolgokat. A kontrol után, utazunk.
Más. A sógorom meghalt 25.- én karácsonykor. Amilyen jó ember volt, olyan csendben ment el, délelött a fotelban elaludt a tv mellett. Ritka jó ember volt. A saját családja többször átvágta, így, vagy úgy, de hallgatott róla. Egyszer hallottam hogy felemelte a hangját, kb. 3o ével ezelött. Akkor is velem szemben, mert összevesztem a nővéremmel. Természetesen mellette állt ki. Nyugodjék békében. Nagyon szerettem. Ritka jó beszélgetőpartner volt. A nővérem, nem a hagyományos módon gyászol, nem örjöng, nem csinál jelenetet, nem hív siratóaszzonyokat. (mert mit szólnak a szomszédok) Ki udja mi játszódik le benne? 44 évet töltöttek együtt, jóban rosszban. Együtt csináltak mindent. A szó szoros értelmében. Nem vagyunk egyformák, mindenki másképp gyászol. ezt el kell fogadni. A férj családja, mélységesen felháborodott, hogy a nővérem, kocsonyát főzött az egész családnak, a 2 gyerekének, a 3 és fél unokájának. Ezt közzé merte tenni a FB-n. Vagyok annyira tapasztalt, hogy megéltem, minenki másképp reagál. Van aki hallgat, van aki ordít, van aki táncolni akar, és van, aki elfoglalja magát. Az élőkkel foglalkozik. De, a sznobságon kívül, és a mindent az anyagi javaknak szentelve szellemileg nem képesek felfogni, a lényegesenbb dolgokat. Pl. tapintat. Nos, ez nem megy nekik sehogy sem. Tök üres az életük, ha minden hiányzó rést, pénzzel töltenek ki. (tapasztalat, nekem is volt ilyen periódusom.) Epés megjegyzést írtak a "kocsonyás" kép alá. Benne vannak a korban, de a bölcsesség messze elkerülte őket. Azt hiszik, megússzák következmények nélkül. Az unokahúgomnak, aki kérdőre vonta őket, és nem mellesleg terhessége 38. hetében jár, jól beolvastak. Kvázi, nem így illik gyászolni. Szegény annyira naív, jóindulatú, hogy senkiről nem feltételez semmi rosszat. Aki mással szemben gyűlölködik, beolvas, ott valami elégedettlenség van saját magukkal szemben. Lötyög a deszka.
Nem álltam meg, és küldtem üzenetet a FB- n privátban és ez a következő,

Egyszerűen nem értelek benneteket! Vannak, akik a rosszindulattól, vagy empátiás készség híjján..., nem is tudom miért, de úgy érzik bele kell szólniuk más emberek gyászába. Mindenki másképp gyászol. Van, aki ordítva, van aki csendben, van aki elfoglalja magát, van aki táncol, van aki siratóasszonyokat fogad, (mert ugye, mit szólnak a szomszédok) hogy ne kelljen gondolkozni. Ezer variáció van. Lehet, hogy fel sem fogta! Ezt el kell fogadni, és olyan tapintatosnak lenni, hogy nem fűz idióta kommentárt ehhez. Sőt, nem tör pálcát, mert ugye nem őt érinti, nem tudhatja, mi játszódik le a másikban. Ennyi. Amit még hozzátennék, üzenem a  családnak,  Zsuzsának, Zsoltnak, és neked, hogy talán, ha ennyire fontos a gyász hagyományos kifelé mutogatása, nem ártott volna Márta néni sírjához kimenni, legalább 3 évente. Ugyanis, az én anyukám gondozta azt éveken keresztül. Valami baj lehet az életetekkel, ha másba kell belemarni. Szóval, ott kellene keresgélni.

Chat Conversation End
 

Igen, a saját anyjuk sírjánál, talán sose voltak, omladozik, gaz lepi moha, el sem lehet olvasni, ki van oda temetve. Az én jóindulatú anyám járt a sírhoz ápolni. Számtalanszor, ha otthon voltam, én vittem anyámat a temetőbe. Még egy idegen elszáradt virág sem jelezte, hogy járt volna ott valaki. Vagyok annyira idős, hogy beolvashatok, szellemileg nem érett embereknek finoman. De, ezek után, ez talán nem is volt finom. Ezt hívják low quality life- nak errefelé. Letiltottam őket, mert ilyen emberekre nincs szükségem. Ostoba, felületes, nem gondolkozik. Képes kiírni az FB- re, hogy a barátaink szórakoznak, de mi nem megyünk, mert nem éreznénk jól magunkat ! Anyátok sírja omladozik, az nem számít, attól jól szórakoznak! Feltételezem, aki sírtkövet csináltat, annak fontos! Kifelé mutogatás, a környezet elismerése a fontos. Ja, és nekem eszembe nem jutott ezért megjegyzéseket tenni. Sőt, nekem a sírok sem fontosak. Minden ember más. Ha, én meghalok, szétszórják a hamvaimat.  Ennyit, a sznob családról, akik a saját hibájukat, deficites életüket szórják másokra. Álszent banda! Közben lenéznek mindenkit! Az empátia nem is mond semmit. No, ez a szégyen. Tudja meg mindenki. U.I. Nem félek senkitől, ez meg fog jelenni a Google keresőben. A nővéremnek ehhez semmi köze, én egy különálló személy vagyok, és nem a testvérem sugallatára írtam ezt meg! Az én életem sem tökéletes, de legalább nem teszek úgy, mintha az lenne, és nem kötök bele senkibe! Néha nem baj az, ha tükröt tart valaki elénk. Nővérem kérésére levettem a neveket, pedig megérdemelnék.

Type a message...