Tegnap, ülök

a szabadnapomon békésen. Egyszercsak jön egy telefon. Hatalmas hangzavar, alig értem miről van szó meg is kérdezem, kivel akar beszélni. Aztán, szépen hallom, hogy panasz érkezett rám, Mrs. G. fia panaszkodott, hogy durva voltam, és közöltem vele, hogy az anyjának a pelenkába kell végeznie a dolgát. Mi van??? Az összes hajam égnek állt. Azonnal, vizes hajjal, úgy ahogy voltam kocsiba vágtam magam, és berohantam az intézménybe. A DON (Director Of Nursing), az intézmény feje várt az irodában. Nagyon elegáns, kultúrált fazonú fekete nő.  Persze, nem ő telefonált, hanem a főnővér. El sem tudtam képzelni, hogy Mrs. G. - vel, mit tehettem, nem is az én betegem, nem is az én kompetenciám. A főnővér hajbókolva, seggel kifelé hagyta el az irodát.
A panasz a következő. Azt mondtam a fiának, hogy az anyukájának, a pelenkába kell végeznie a dolgát. Punk tum. Mi Van????? A tét, az állásom.
 Bemegyek, már várt. Nem ismertem, csak a kutyáját. Ő mindennel tisztában volt rólam. Soha nem kések el, rendesen végzem a munkámat, mindenkivel kedves vagyok. Elmondtam, hogy a következő beszélgetés zajlott közöttünk. Az úr megkérdezte tőlem, miért visel az anyukája pelenkát? Erre én azt válaszoltam, hogy ha baleset éri, akkor csak egyszerűen kicseréljük rajta, és kész. Csak asszisztenciával mehet ki a mellékhelységbe. Hát, az anyjával, soha nem voltak ilyen gondok. Mondom erre, hogy sajnos változnak az idők. Mrs. G. fia, szerencsére még ott volt. Feljött az irodába, és azt mondja, lehet, hogy nem is mondtam ezt, de neki ez volt az értelme. Lehet?? Durva voltam??  Mi a szart hordassz itt össze apukám!!  Persze, csak magamban!
A testbeszédre nagyon ügyeltem. Belül, majd fel robbantam. Gondoltam magamban, úgy seggbe rúglak faszfej, hogy hanyatt esel. Te itt, az én állásommal szórakozol!! Az anyád, nem is az én betegem!! A DON, azonnal váltott, és sokkal kedvesebb lett. Mrs. R. fia jobbra el. Én megkönnyebbülök. Azt mondja nekem, hogy már másfél hónapja vagyok az intézményben, és nem ismer. Erre én, hogy a  kutyát ismerem csak. Mosolygás. Erre, még ő kér elnézést, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe kerültem. Erre én, hogy mivel van egy akcentusom, lehet hogy félreértett. Aztán, nekem nagyon kell ügyelnem, hogy hogy viselkedek, jobban mint másoknak, mert én magyar vagyok, és lám, a fia is igy jellemezett, hogy "a magyar nő", ezt, és ezt mondta. Erre a DON, hogy örül, hogy megismert, persze nem ilyen körülmények között kellett volna. Látja, hogy egyenes vagyok, mert azonnal berohantam.  Akinek vaj van a fején, az nem tolja oda a képét. Megölel, meglepődtem.
Mindenesetre levontam a konzekvenciát.
1. Ha, egy beteg hozzátartozója kérdez valamit, azonnal a főnővérhez irányitom. 
2. Az öregasszony felé, soha többet nem megyek.
3. Különben is, a kurva anyját szórakozzon bárki velem legközelebb!!

Próbaidő alatt, szórakoznak az állásommal, mert lehet, hogy félrehallott valamit, meg lehet, hogy nem is úgy volt!
A férjem azt mondja, hogy ha a kolegák megkérdezik, miért voltam bent a DON- nál, mondjam azt, hogy kávéztunk, és a jeles Rehabilitációs intézmény jövőjét beszéltük meg!! Hahahahaha.... Ha, még nem voltak ellenségeim, igy majd szert tehetek, egy kettőre!!
Ez a kaland kellett a fenének!!

''Tudom, hogy unatkozik, de azért haggya abba az ágytálak kifestését."