Mindenem fáj,

beteg vagyok. Taknyom- nyálam egybefolyik, a hangom elment, köhögök. Csúnyán, mélyen. Hőemelkedésem van. A hátam elviselhetetlenül fáj. Világos számomra, miért kaptam azonnal állást ennél a cégnél. Az emberek váltják egymást naponta. Ha, a folyosón egy ember hiányzik, pusztulunk meg!! Egyszerűen, nem tehetem meg, hogy nem megyek be. Kockáztatom vele, hogy kirúgnak, próbaidőn vagyok. Itt rugdossák az embereket, mint a rohadt szilvákat! Most rúgtak ki, egy nagyon jó munkaerőt, egy fiatalembert. Gőzöm sincs róla miért?? Akárhova jelentkezem máshova, 1 év gyakorlat a minimum. Szóba nem állnak velem annélkül. Sem álmos idősek otthonában, sehol. Az egyetlen hely, ahol felvesznek, az a Christiana kórház, de ott most nincs felvétel!! A diliházban sincs, állami kórházat el lehet felejteni. Avval kell gazdálkodni, ami van. Tehát, a bányában dolgozom, már a viz vereget, ha bemegyek!! Ha, nem fájna semmim, akkor azt mondanám, jól van, ezt a kis időt, 1 évet ki lehet birni fél lábon is! De, fájdalomcsillapitóval dolgozom, és a fogamat összeszoritva! Neheziti a dolgot, hogy az utánunk következő műszak, éjjel 11.- 7.- ig, akiknek nem sok dolguk akad, bennünket kritizálnak. Mr. XY- t tisztába tettem 10.35- kor. Állitották, hogy 11- kor, teljesen vizes volt a pelenkája. Nem kizárt, Mr. XY-ra jellemző, hogy kicseréled és kb. 10 perc múlva, újra cserélheted!! Miért nincs rajta texas katéter? Nem tudom. Talány. Rátettem, de mire este bementem, levették. Pedig ez a fajta, nem okoz gyulladást, és száraz a beteg!! Az is egy talány, hogy az utánunk következő műszak, miért megy be?? Nem azért, hogy dolgozzon??
Van egy olyan érzésem, hogy egy szép napon, a mentők fognak elvinni a munkahelyemről!! Steven kér egy pohár jeget, megérkezem vele, majd zsebkendőt kér, majd 2 törölközőt. Hiába kérdezem meg, hozhatok- e még valamit?? Akkor, még nem tudja. Szivat!! No, nem direkt, hanem akkor jut eszébe! A néni, aki nem tudja hol van, dementiás. A kocsi kulcsait keresi, a táskáját, és amikor megjövök a tálcával, amin a vacsorája van, megkérdezi, én főztem-e?? Igen, mondom most főztem. Ez nem is baj, mert hozzá tartozik. De, amikor a riasztó percenként csenget be, mert feláll a tolókocsiból, az már egy kicsit macerás. Tudom, hogy ő az, de én meg éppen egyensúlyozom a magatehetetlen beteget az oldalán egy másik szobában, mert teszem alá a pelenkát. Közben, azon jár az agyam, el ne essen, mert megint eltörik a lába.
A legnagyobb baj, hogy igaz, hogy csak 8 órát dolgozom, de a többi időt ennek a kiheverésével töltöm el. Ráadásul, beteg vagyok!!
Ja, majd elfelejtettem. Egy betegem meghalt reggelre. A szomszédjának azt mondták, hogy kórházba vitték. Szegény nagyon rossz állapotban volt. Ezek nem viselnek meg, mert nem is viselhetnek meg! A halál, hozzátartozik az élethez. 53 éves volt. Nyugodjék békében.