Tegnap esti események, avagy elszállt felettünk egy lélek

Dolgozom, este 10.45. Hulla fáradt vagyok. Látom, hogy Simon kolegám, sietve megy a főnővérhez, a mi közvetlen főnökünkhöz Reginához. Én, irom a napi beszámolót a betegeimről, a növér pult mögött, ami félkőr alakban helyezkedik el, és rálátni, mindkét folyosóra. Látom, hogy már három ember siet a szobába. Biztosan rosszul lett az egyik beteg, de ez csak átfutott az agyamon, mert közben a saját dolgommal voltam elfoglalva. Odajön, egy másik koleganő, karonfog és azt mondja, nézzük meg a nénit. Jó, nézzük meg. De, éppen 11 óra volt, és nem nagyon volt kedvem újra végigcaplatni a folyosón. Regina áll, a néni felett, és méri a vérnyomását. A beteg arca szürke, az szája nyitva. Mondom, nem jó a szine, mert két fekete között álltam, a beteg, meg én voltam fehér ember. Látom, nincs vérnyomás. Gondoltam, rossz a gép, mert nálam is előfordult már. Megfogom a csuklóját, pulzus sincs. Mondom, fuck ez halott magamban Ráteszem a kezem a homlokára, hűvös. A hullamerevség, még nem állt be. Regina rámnéz, majd vissza a betegre, egy szót sem szól. Lázat mér. Hőmérséklet, jóval a normális alatt. (nem irom ki, mert itt Farenheit- ben mérünk)Regina, egy mozdulattal, felrántja a lepedőt a fejére. - Rest In Peace.- mondja. Kifordulunk az ajtón. Simon betege volt, és azt mondja, hogy a halál kb. 10.10, és 10.35 között állt be, mert még 10.05- kor kapcsolgatta a tv-t, egy megfelelőbb csatornára. Akkor látta utoljára, nem panaszkodott semmire. Kb. egy hete segitettem egyik kolegának a néni körül. Akkor sem volt normális a szine, mert mélybordó volt az arca.
Hát kérem, meghalni is tudni kell! Ez a harmadik beteg, aki meghalt az osztályon, mióta itt dolgozom. A gondos ápolás, a rehabilitációs intézményben.
Majd mindenki témát váltott, és arról beszéltünk, hogy 220 milla most a Lottó, és közösen játszunk. Holnap, még bejövünk dolgozni, de utána már nem.