Nahát! Micsoda veszteség!!

Olvasom Jega gondolatait, itt a pasikról! Mi lenne, ha kihalnának a férfiak!! Mondjuk, ez már bennünket nem érint, de az én agyamat is beinditotta. Hát, megmondom őszintén, hiányoznak a fenének! Kezdjük azon, hogy én javitottam mindent a lakásban, - na jó meg a szerelő- Igaz, hogy a villanyszerelésem után, volt hogy majdnem leégett a kecó. Az autómat én vittem a szervizbe, stb. Sorolhatnám még napestig. Miért hagytam volna ki az életemből őket? Igen, hallottam valami legendát, hogy van normális példány is. Valaki, valamikor látott már ilyet, és olvastam is róla, de én még nem találkoztam velük. Ez olyan, mint az erdei koboldok! Az apósom, akit mellesleg imádok, úgy bánt a feleségével, mint a kutyával! Tőle magától tudom.
Ja, hogy a szerelem. Hát, igen az egy csoda. Max. 1-2 alkalommal esik meg az életben. Általában, ezért, vagy azért nem működik, vagy jól seggbe rúgnak. Ha, tökös a pasi, nem kell, mert az mindenkor, és mindenkivel tökös, ha meg nyugis, akkor általában tutyi- mutyi, ha meg baromi férfias, akkor benyom a földbe, nem vállal, nem áll ki melletted. Az is beinditotta az agyamat, hogy Jega azt irja, hogy majd magunknak küldünk virágot. Eleve, a virágküldés nálam, kiveri a biztositékot, mert amikor nyakra- főre érkeztek a virágcsokrok a munkahelyemre, vagy a lalkásomra, mind a szemétben landolt. Ugyanis, ha a pasi virágot küld, akkor általában, valami nagy szart akar helyrehozni, ami már nem helyrehozható, magyarul keresztet lehet vetni rá!! Részemről kuka az egész. De hogy meg tud halni az ügy egyik pillanatról a másikra!! Hihetetlen!! Én meg az a tipus vagyok, aki húzza még, mint a rétestésztát, hátha valami valamikor megváltozik, csoda történik. Hát, kérem nem történik. Csak az önámitás, az történik, meg a belenyugvás, hogy e van, ha tetszik, ha nem. Már nem is keresek mást, nem érdekel. Csak egyetlen kérésem van, engem tessék békiben hagyni!! Persze most is házasságban élek, de senki ember lányának nem kivánom. Másnak biztosan más tapasztalatai vannak, de nekem elég szépszámú pasi volt az életemben, és mind kuka volt kivétel nélkül. Káromkodni tudok magam is, természetesen magyarul, mert csak úgy lehet igazán, és nem háborodik fel a környezetem. Ja, és amikor az első férjemtől elváltam, mindenki hülyének nézett, azt gondolva, hogy otthagytam a jólétet. Azóta az idő engem igazolt. Ennyit a pasikról!
Hangsúlyozom, minden férfinemű aki ezen sorokat olvassa, kivétel. Ezek az én tapasztalataim, én amúgy is vonzom a fura példányokat.