Már tegnap akartam irni, de

valahogy elmaradt. Mint, nálunk a tél. Napi átlag hőmérséklet 8 c körül van. Virágzik, a gyermekláncfű. Ilyet még télen, ezen a szélességi fokon, nem láttam. Itt, ugyanolyan a tél, mint otthon szokott lenni. New York- ban hidegebb, és hó is van bőven, minden télen. A tavalyi tél kemény, és hosszú volt. Késett is a tavasz, vagy 3 hetet. Most, meg otthon kinlódnak az emberek, a kemény hidegben.
Kaptam állást. Amikor végeztünk, akkor a lehetséges intézményekből kaptunk egy listát. A listán, a sorban, a 3. volt. Elmentem egy- két helyre, és beadtam az önéletrajzomat, kitöltöttem a jelentkezési lapot. Telefonáltak, bementem interjúra, és felvettek. Az egyik ismerősöm, akivel együtt végeztem, is ott dolgozik. Éppen találkoztam vele, amikor végeztem az interjúval. Apple a neve, egy aranyos thaiföldi lány. Nagyon fáradt volt. Elmesélte, hogy mivel új az intézmény, igy általános fejetlenség uralkodik, nincs jól megszervezve. A dolgozók, egymásra pofákat vágnak, (na ,jól kinézünk)sok a dolog. Meglátjuk! 3 osztály van.

1. A bentlakásos öregek, akik nem tudják ellátni önmagukat.
2. Gégemetszéses betegek, oxigénen.
3. Rehabilitációs, osztály, ahol nagy a jövés- menés, mert autóbalesetesek, amputáltak, különböző műtétek után lábadozó, azelött egészséges emberek vannak itt, akik állandóan nyomják a gombot, mert elviselhetetlen a fájdalom, a helyzet. Amúgy sem szokták meg, hogy ágyhoz legyenek kötve.
No, a legutóbbinál a legnagyobb a fejetlenség. A személyzetis, azt mondja, hogy rotációba szeretne felvenni, ami annyit tesz, hogy a 3 osztály között kell szaladgálni. Mit mondjak, megnyugtató!! Meló elött, 3 napos előképzésen kell résztvenni. Ahol, végigvezetnek az intézményen, az állóliftek kezelését is megtanitják. Nem új számomra az állólift, de minden intézményben más, és más gyártmányú. ( az állólift, az egy szerkezet, ami a hóna alatt emeli fel a beteget, maga képtelen felállni)

Igy, néz ki. Szóval, A kaja, valami hihetetlen szar, és drága. Ez, nem állami intézmény. Nincs saját konyha, és 3.50 egy lepukkadt tonhalas szendvics. Állami intézménybe szerettem volna menni, de az öreg, csak ezen a héten megy el velem. Ott, dolgozott, mint belgyógyász. Ott, sokkal több a fizetés is, meg érdekesebb a munka is. Nekem, lépnem kellett, mert egy fityingem sincs!! Ahogy az amik mondják, ''I have a money out experience''. Tehát, oda megyek, ahova felvesznek. Ezek vannak mostanában dióban.
A férjemmel jól kitolok, mert a munkaidőm ideális! Du.3- 11-ig. - azért irom, hogy kitolok, mert nem örül neki, csak azt nem tudom, miért kellek én neki?? - Minden második hétvége meló! Helyette, hétközben van szabadnap!! Tehát, magyarul, mire ő hazaér, én dolgozom, és csak akkor jövök, amikor alszik. Amikor, reggel elindul, én még alszom!! Hát nem fantasztikus?? Elég szomorú, hogy az ember ilyesminek örül, de hát nálunk ez már csak igy van!
Még valami. A Superbowl (amerikai futball, amúgy a meccset, nem néztem, nem érdekel) döntőjén, a félidőben, volt egy reklám, ami nagyon megfogott. Tulajdonképpen a Crysler hirdetése. Nyersforditás. Félidő van Amerikában is! A detroiti emberek, majdnem elveszitették mindenüket, de a nehéz idők ellenére összefogtak, együtt harcolnak. Félidő van, a második félidő, csak most kezdődik, és ezt a nemzetet, nem lehet csak úgy leirni! Félidő, most kezdődik csak a felemelkedés. Mindezt Clint Eastwood mondja el, először, csak a hangját ismered fel, azán a végén látod csak az arcát. Isteni!! Ime,



Ja, és még valami, már van egy másik banknál számlám. Nyitottam egyet, odamegy a fizetésem. Szépen lassan, kivonulok a PNC banktól. Szép volt, jó volt, elég volt!