Nagy a béke közöttünk,

turbékolunk, mint a galambok!! Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, meddig?? Na jó, most nincs fasirt. Meg tudtam magyarázni, hogy neki, és főleg nekem, jobb fent aludni a kanapén. A kis táblagépemen mozizok, és el is alszom rajta rendesen, mint annak idején a tv.n. A legjobb ágyban tv- t nézni, tuti elalszol. Na jó, elöbb, vagy utóbb. Igy, most maradtam a kanapén. Fáradt vagyok, mint a dög.
Más. Nem győzök hálát adni a magasságos égnek, az angyaloknak, vagy a jó szerencsének, vagy ki tudja kinek, a jó istennek, hogy a jó egészségemet meg tudtam őrizni. A családom is. Most, itt olyan eseteket látok, hogy kinyilik a bicska a zsebemben. Eddig ugyanis, csak olyan helyeken dolgoztam, ahol csupa öreg ember volt, amikor már szinte természetes, hogy elhasználódik a test, és az elme. Apropó test. Én, még ilyet életemben nem láttam!! 80 éves szudáni néni. 8 gyereket hozott a világra. Beszélni nem tud, de nem azért, mert valóban nem tud, csak nem érti az angolt. Rabszolga volt.(a gazdag szudániak, tartottak rabszolgákat feketék, feketéket) Tele van törzsi tetoválásokkal. Ennek a néninek, olyan teste van, az izomzata, mindene, mint egy 30 éves nőnek!! Valószinű, soha nem volt kövér, és kemény fizikai munkát végzett. Hihetetlen! Ezeket a részleteket, a fiától tudom.
Fiatalok figyelem! Az élet, nagyon kegyetlenül el tud bánni bárkivel, csak egyetlen rossz döntés miatt!! Az édesapától tudom a történetet.
Az eset a következő. Steven, fiatal fiú, 25 éves, elmennek az éjszakába, szórakozni egy kicsikét kirúgni a hámból. Menyasszony, az egyetem után, jó állás, szép az élet, tombol a nyár. 4 fiú, a legjobb barátok iszogatni kezdenek, az egyik születésnapját ünnepelik. Aztán kicsivel többet, mint kellett volna, és Steven, azzal, hogy kimegy a mosdóba, eltűnik. A másik 3 is jócskán felöntött már a garatra, és csak egy jó óra múlva veszik észre, hogy a barátjuk, nem jött vissza. Keresésére indulnak. Stevent megtalálják, újabb óra elteltével. Hazafelé vette az irányt, és hanyatt esett. Olyan szerencsétlenül, hogy beütötte a koponyáját az aszfaltba. Ebből a részegségből, soha nem tért magához. Az agya megsérült. Steven, magatehetetlen, inkontinens. Irni- olvasni nem tud. Az egyetlen, ami leköti, a rajzfilm csatorna a tv- ben. A menyasszonya, a legjobb baráthoz ment férjhez. 2 gyerekük van. Azóta eltelt 10 év. Néha, meglátogatja, ha süt a nap, kitolja a tolókocsiban, a napra. Az értelem halovány sugara sincs a szemében. Vegetál, mint egy zöldség. A napjai rutinszerűen zajlanak, és egyformán. Reggel, az éppen aktuális nővérke lemossa, tisztába teszi, megeteti, és közben a tv- ben, mennek megállás nélkül a rajzfilmek. Steven élete tönkrement, és a környezete élete is tönkrement, illetve másképp alakult. Az élet nem válogat, ha éppen büntetni akar. Még akkor sem, ha a semmiért büntet visszavonhatatlanul.
Én, persze veszem az adást, de dolgozom, és éppen a feladatomra figyelek, és főleg adminisztrálok. Rengeteg adminisztráció van, meg izomláz.