Beszélgetünk, kötetlenül. Nincs örök harag, de vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani. Elvált tőlem, dobott. Nem kell félreérteni, ez a házasság rég halott, és nem is érzem sértettnek magam. Sőt! De vajon miért nem akarja, hogy elmenjek?? Nem lehet rajta kiigazodni, mint ahogy rajtam sem, és kívülálló sem tud. Egy dolog azonban egészen biztos, hogy nem állt ki mellettem, és nem is kérhet számon bármi történik ezután. Igaz, én sem. Jobban érzem magam, valószínű ő is!
Ilyen az élet. Nem haragszom, de nem bocsátom meg, hogy a buszmegállóban lökte be, hogy beadta a válást..
Más. A közeljövőben el lesz adva, a "házunk". A lányom, közölte velem együttérző hangon, hogy kifizeti nekem a kauciót, ha költöznöm kell. Hangom elakadt. Mi van??? Nem szóltam semmit, hiszen az ő nevén van. A másik, egyetlen fillért nem fogok elfogadni, mert alamizsna nem kell. Szaros pénz miatt, nem fogok vele összeveszni. Nem fogok a lányommal vitatkozni pénzen. Nem akarom elveszíteni. Egyszerűen átugrott. Rendben, átugrott. Nem szóltam, és szólok egyetlen szót sem. Ami viszont zavar, hogy anyám 9o éves, és csúszik ki minden a kezéből. Nem emlékszik arra, ami tegnap történt, és ez engem kétségbeejt. A rezsi számlák, az ő címére jönnek, és ha a bérlő jön érte, hogy kifizesse, nem tudja hol van, össze- vissza keveri, a saját számláját adja oda, stb. Szépen, lassan megy el az esze. Ezért vágták át annyian. Hiába beszélgetsz vele, látszólag jól van, de nincs jól. Automata üzemmódban funkcionál. Nagyon aggódom miatta. Ő volt az, aki mindíg, minden esetben mellettünk állt, akármiről legyen is szó. Okos, értelmes nő volt, saját üzletét vezette sikerrel, majdnem 8o éves koráig! Sajnos, ez van.
A maszk, rajtam van. Senki, semmit nem vesz észre. Csak, ha belegondolok, az emberek, ennek a harmadába belehülyülnek.
Keskeny pallón, védőháló nélkül közlekedem, és már nem elöször az életemben.
Egyenlőre várok, kivárok, és pénzt teszek össze, minden eshetőségre felkészülve.
No comments:
Post a Comment