Tegnap délután, ülök itt békésen magamban. Urasága táncolni volt. Egyszercsak megjön, nem túl jó hangulatban. A betegség után, nagyon fáradt. Szép és jó, gondoltam magamban, én meg felvonulok tanulni, meg netezni, mert jobban érzem magam nélküle a hátamban. (na ez már nem jó jel, de ez van) Megkér szépen, hogy ne vonuljak fel, mert jobban érzi magát, ha itt vagyok. Megörültem neki, és maradtam. Az este normálisan is zajlott. Mondjuk, szó nem hangzott el közöttünk. Lefeküdni készülődtem, ő is. A következő párbeszéd hangzott el. Én kezdtem igaz.
- M. Jó lenne, ha kicsivel többet beszélgetnénk egymással.
- Már megint panaszkodsz. (mi az, hogy már megint!! Soha, nem szoktam panaszkodni)
- Dehogy! Csak nem szólsz hozzám egész este. Én, az iróasztalnál, te a kanapén, és ennyi.
- Én, sokat beszélek, nekem szükségem van rá.
- Nem mondtam soha, hogy ne beszélj.
- Igen, ez igaz, nem mondtad.
- A kocsidban, a GPS- t nem tudom soha visszatenni a helyére.
- Igen tudom, mindig lóg, amikor te használod! De, nem baj, mert én visszateszem. Mindig visszateszem. - válaszoltam.
- Te rádiót hallgatsz, de valami iszonyú hangerővel, én CD-t.
- Igen, amikor reggel megyek, akkor jó hallgatni az "Ébredj fel" cimű műsort, sok- sok zenével.
- Azt a sok baromságot, amit össze tudnak hordani!
- Igen, hülyeség, de szórakoztató.
- Hülyéknek!
- Jó, akkor én hülye vagyok!
- Igen, ha ezt a baromságot hallgatod!
- Mindenki intelligens, csak nem használja az agyát.
- Nem. Nem mindenki intelligens. Azzal születni kell. A lexikális tudás megszerezhető, de nem feltétlenül párosul intelligenciával. De, téged nem zavar, mit hallgatok reggelenként a rádióban.
- Akkor, biztosan ezért nem beszélgetünk mi! - elfordul.
- Igen, valószinű ezért, mert én hülye vagyok.
Érzem, hogy mérges. Mérges, mert én mit hallgatok a rádióban?? Az eszem megáll!! Azt hallgatok, amit akarok!!
Kétségem nincs felőle, M. teljesen hülye!!! Nem tehet róla. Ennyi. Alig birtam elaludni, még előirja, mit hallgathatok, és mit nem!!
Hát, hogy ezt elérje, mégegyszer kell születnünk, neki is, meg nekem is!! Alig birtam elaludni!
Legszivesebben azt mondtam volna, hogy nem mindenki képes annyira hülyének lenni, hogy másfél éven keresztül, ugyanazt a bágyadt meditációs zenét hallgassa megállás nélkül. Vallatni lehet már vele, annyira kész vagyok tőle. De, én nem teszek megjegyzéseket!! Marha!
Semmiségeken zördültök.
ReplyDeleteIgy igaz!! De, mire jó ez????
ReplyDeleteNem túl idilli kép.
ReplyDeleteLehülyézni ilyenekért? Még jó, hogy saját maga választott...
De ugye, a balhék kimerülnek a szavak terén?
Szebb napot :)!
Hát még az kellene, hogy tovább lépjen a dolog!!! Na, az tenné be csak a kaput!! :))) Nem, Nálunk csak a pofázás megy! :)))Nagyon unom!! :))
ReplyDeleteFigyelj Lily, ezek a viták nem olyan borzasztóak, ne is törődj velük.A tragédia az, ha már viták sincsenek, és úgy éltek együtt, hogy már nincs is közös gondolatotok. Tudnék mesélni, de már nem is tartom arra érdemesnek.
ReplyDelete