Részemről, nagyon féltem, a férjem azt mondja, hogy szinte tapintható volt a félelmem. Hát, én már csak ilyen vagyok. Az apósom is félt. Egész déltől esett az eső. Az igazi vihar nálunk, 9 pm- kor érkezett. 9.3o - kor elment az áram. A telefonom müködött, de kikapcsoltam, mert nem tudtam, meddig leszünk áram nélkül. Lefeküdtünk aludni, de nagy volt a zaj, alig tudtam elaludni, a férjem egyenletes légzését hallva tudtam, hogy az igazak álmát alussza. Időnként felébredtem, Tombolt Irene.
Reggel, arra ébredtem, hogy ég a nappaliban a lámpa. Felkeltem, és beleugrottam egy farmerbe, és körbejártam a házat. Szeencsénkre, nem sérült meg semmi. Egyedül a pincéban áztunk be egy kicsit. Mi, megúsztuk. Mások, nem voltak ilyen szerencsések.
Elvitte a házukat a vihar. Itt, Delaware államban, lezárták a hidakat, a távolsági buszok sem jártak, vonatok sem. Én, egy kisvárosban lakom, nálunk, nincs tömegközlekedés. Azért, egy kicsit sürü volt a hét, hétfőn földrengés, szombat este hurrikán. Szóval, mi megúsztuk. Istennek hála!
Örülök, hogy jól vagytok!
ReplyDelete(Azt hiszem én is féltem volna ebben a helyzetben!)
Köszi Mártikám! Mindenki félt, még az is, aki nem vallotta be! :))))
ReplyDeleteHála Istennek,nagyon örülök!!!!!!!!
ReplyDeleteKöszönöm mindenkinek, aki együttérzett!! :)))
ReplyDelete