Apám, megint

kórházban van! Ez engem, mindig megborit! Most volt kórházban, és most megint bevitték a mentők éjszaka. Most beszéltem a lányommal. Őt is megviseli.
Amikor otthon voltam, akkor még vígan olvasta a napilapokat, most megvakult az egyik szemére. Anyám olvas fel neki. Erről nem is tudtam.
A változásokat rajta nagyon szembetünőnek láttam, nem láttam 3.5 éve. Mindkét kézfeje megfeketedett, az arca felpuffadt a gyógyszerektől. Nem mozog, nem iszik elég folyadékot, nem gondolkozik, nem követi a beszélgetéseket, és 2o éve azt hajtogatja, hogy meg akar halni, nem érzi az ízeket, kétségbeejtő.
Nem volt egy kiváló apa, de mégis az apám, és őszintén szeretem. Anyámmal, 53 éve élnek eggyütt. Mi lesz anyámmal nélküle? Gőzöm sincs róla, milyen ha elvesziti valaki a szülejét. Nem is merek belegondolni, és remélem, hogy rendbejön. Nem is tudom, hogy viselném el....
Erről, most nem tudok többet irni, mondani...........