Az unokahugom, ha nem teszi ki a Facebookra, akkor azt sem tudom hogy létezik ez a dal.
Azonban, én is hajlamos vagyok a melankóliára. Nagyon tetszik!
Megint eszembe jutott valaki, akivel nem jött össze a kapcsolatom, illetve ez igy nem igaz, de mély nyomokat hagyott, és örökre nyitva maradt.
Végül, amikor megint kijöttem, az utolsó beszélgetésünk is félbeszakadt...., de mig otthon voltam, nagyon sokat segitett nekem. Nem várt mértékben megnyilt, amit nem gondoltam volna...., nem igazán az a tipus.
De, ezt a beszélgetést sem fejeztük be...., de azt gondolom, hogy ennek igy kellett lennie.
Nem bánom....., olyan keser- édes az egész.
Ha, eszembe jut, hogy meg sem akartam mondani neki, hogy otthon vagyok, és azt is egy dalnak köszönhetem, hogy mégis megmondtam. Amikor, meghallottam azt a dalt, félre kellett húzódnom, az úton, mert a könnyektől nem jól láttam, képtelen voltam tovább vezetni. Nem rá gondoltam, de a dal adta magát...., és azonnal beugrott!
Most, azt gondolom, hogy jó ez igy!! Ennek igy kellett történnie. Bennem is megváltoztak a dolgok..., én sem vagyok az aki voltam. Változtam, változunk állandóan.
Annyi minden történt, és történik velünk. Azt is állitom, hogy nincsenek véletlenek. Nem véletlenül nem maradtam Európában. Nem véletlen az sem, hogy nem maradtunk eggyütt.., tulajdonképpen, mi sosem voltunk eggyütt...
Amikor, New Yorkban voltam, az első évben, láttam valakit a tömegben hátulról, aki kisértetiesen hasonlitott rá. Felálltam, és nyomultam keresztül a tömegen, és akkor a pasi félig megfordult, és láttam, hogy nem ő az.
Aztán, amikor kint volt lett volna rá lehetőségem, hogy találkozzak vele, de mégsem tettem. Nem lett volna fer az akkori kapcsolatommal szemben, meg magam miatt sem. Szinte, ollóval vágtam el az egészet....,és azóta nagyon közeli barát lett belőle. A barátságokat, azonban ápolni kell.
Itt a dal, amiről megint eszembe jutott....
No comments:
Post a Comment