Álmatlan

Nem tudok aludni megint. Azt hittem, hogy ennek az idöszaknak vége, de egy frászt. Fájok. Amúgy, istenien érezném magam. Géza, belémkötött, (nehogy már béke legyen) hogyaszongya, elege van az elektromos cigimböl. Beolvastam, természetesen, hogy nem vagyok se a felesége, se nem tart el, se, se, se. Haggyá lógva Gejza! Aztán, természetesen kedveskedés. Este, jégért is elment magától, még csak nem is utaltam rá. Látja rajtam, ismer. Vannak kisboltok a közelben. A szegénység ordít. Ilyenkor, mindíg fáj a szívem. A "bolt", egy kajiba, hullámpala, az árú, a földön. Többnyire rizskekszek, édesek- sósak. Víz, kókusz. Egy narancssárga duplafalú müanyag ládában tartják a jeget. 25 cent, 1 kg jég. 100 dolcsiból, az egész boltot megveszed kajibástól. Vacsorakor sikerült rendelnem, egy olyan pocsék tenger gyümölcse levest, hogy tiszta gumi volt minden benne létezö cucc. Pár kanál után, feladtam. Ilyen rosszat még nem ettem errefelé! A gyomrom sem volt jó utána, bekaptam egy pár gyomor fertötlenítöt. A helyi konyha kifejezetten jó.Nem utolsó sorban, rengeteg gyümölcs. Hol elegánsabb, hol egyszerü helyeken eszünk. A szemben lévö asztalnál, egy kínai, boszorkányos ügyesen egy csirkecombot evett pálcikával. Mi nem eszünk pizzát, nem megyünk európai, amerikai gyorséttermekbe se. Otthon sem tesszük, itt pláne nem!! Más. Van egy szomszédom, fiatalember Texas- ból. Erösen lötyög a deszka nála. Ha, akarom, ha nem, részese vagyok a magánéletének. A folyosón ordítva bizonygatja a thaiföldön tartózkodó thai feleségnek, hogy mennyire szereti. Nekem, nindíg gyanus, ha valaki állandóan bizonygatja, hogy mennyire szereti a párját.De miért mondood drágám?? Tudod, hogy szeretlek! Dehhogy édes, szeretlek. Naponta többször. Kint áll a folyosón, enyhén pityókásan, délelött 10- kor. Mindíg ö kezdeményezi a beszélgetést. Soha nem jöttem volna rá, hogy texasi, nem éreztem rajta a tipikus déli angolt, a nyújtásokkal. Amúgy kedvelem, már a déli angolt. Egy idö után, azt hittem szórakozik velem. A saját akcentusomat hallottam vissza. Mondom neki, hogy gúnyolódsz, vagy mi a cél?. Nevetve válaszol, hogy szereti átvenni a beszélgetöpartner stílusát. Nincs kifogásom ellene, érdekes. Ez is egy adottság, ügyes. Amiért azt gondolom, hogy lökött, mert 1 hete hallom töle, hogy megkapta az állást, angolt fog tanítani. Miinden nap, elmondja az asszonynak a telóba, és ünnepel. Szerintem, pittyantós a lelkem. Ami itt szimpatikus, hogy sokan beszélnek angolul, legalábbis, értik. A thaiok, nem annyira. Öszintébb a mosolyuk, romlatlanok. Nehéz számomra elképzelni, hogy iszonyat kegyetlen háború folyt itt '75, és '79 között. 2 millió ember halt meg. Nem ajánllott a vörös kmerröl kérdezni, mert szinte minden családban akad, aki részese volt. Pol Pot '98- ban halt meg, és soha nem vonták felelöségre. Visszafekszem, megpróbálok egy jobb pozíciót találni.