A diliház (ebben az esetben az, ahol gyakorlaton voltam)

Nekem, a Száll a kakukk a fészkére jutott eszembe róla. Még az is ugyanolyan, amikor kezdődik a film, azzal a ködös jelenettel. Ahogy az útról felkanyarodsz az erdővel körbevett barna téglás épülethez, ami valamikor a múlt század elején épült. Ez, egy állami intézmény. Semmi nyoma a luxusnak, és a tágas tereknek, mint ahol eddig voltam gyakorlaton. Itt, csupa szegény ember van. Itt nincs entetainer, itt nincs vetitőterem, elegáns étterem, felszolgáló személyzet. Tele, elmebetegekkel, és kevésbbé elmebetegekkel, hepa B , Aids- es betegekkel. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy nagyon sok, a túladagolt beteg. Véletlenül, kapott egy erősebb anyagot, és túladagolta magát. A vége súlyos agykárosodás. Sem beszélni, sem enni nem tud, gyomron keresztül etetik. Teljes izomsorvadás. 28 éves! 8 éve van az intézményben. A másik, 32 éves, 4 gyereke van, szintén túladagolás. Pelenka, gyomorból cső, azon etetik, szintén zenész. A harmadik, 32 éves, Davidnek hivják. Az asztalán fotók. Irtó jóképű volt valamikor. Aids- es. Pelenkázni kell, tele sebekkel, mindig újabb betegségek jönnek elő a semmiből. Az immunrendszere tropa, a szervezet nem tud védekezni. A fogai kihullottak. Teljes inkontinencia. Meleg. Azt is elmesélte, hogy az egyéjszakás kalandokat szerette. Gyakran kap dührohamokat. Megértem. A kollegáim, irtóznak. Én, inkább ezekkel az emberekkel foglalkoznék, mint a gazdag társaikkal. Ezek, hálásak, minden szóért, kézfogásért, egy- egy szál cigiért, mindenért. Megyünk a folyosón, és artikulátlan orditásokat hallunk. Ez van, ilyen is van. A teljes zárt osztályon, nem is voltunk. Oda csak külön tréning után lehet bemenni. Most olvastam, hogy nyári szabadságodon, van rá lehetőség, hogy olyan helyekre utazz, ahol nagy szükség van ápolónőkre. A 3. világ országaiban. Azt gondolom, hogy élni fogok a lehetőséggel.