Sikítok

Túléltünk természeti katasztrófákat, most már igazán béke lehetne, de nincs. A történet, azzal kezdödött, hogy az apósommal megbeszéltük,- már én, és az apósom- hogy gyakrabban hozza szóba, hogy cseréljünk helyet a házban. Tavaly, többször említette, de a páromnál siket fülekre talált. Illetve, majd valamikor volt a válasz. Akkor, én sem rajongtam érte. Az öregnek, hatalmas élettere van, de a baj az, hogy hiába van lépcsőliftje, ha akar a konyhából valamit, le- fel kell utazgatnia rajta, és ez nehezére esik. Tulajdonképpen, 2 szintje van, egyedül saját magának. Tudom, hogy így le kell mondanom a csodás alsóteraszról, meg itt lent, ahol mi lakunk, a konyha modern, és a mosó, ill. a szárítógép is. A takarítás is sokkal tovább fog tartani, és nehezebb is lesz, mert mindenütt fáradt rószaszínü vastag padlószönyeg van, (fujj...,lever a víz töle ), de ami mellette szól, hogy lesz egy külön szobám, saját fürdőszobám, ahol elszeparálhatom magam. Különösen most, hogy tanulnom kell intenzíven a főiskolán. Különben is, mindenkinek szüksége van, egy kis magánszférára. Kicsit, elgondolkoztam rajta. A háznak "démonjai" vannak, no nem szó szerint, hanem a párom pontosan azon a felén lakott a volt feleségével, és a két fiával. Minden alkalommal, ha felmegy eszébe jut, hogy valamikor hangos volt a ház, és eltünt mindenki. Az asszonnyal, 32 évet élt eggyütt. Ebben a házban, 2o- at. A konyha, a berendezés semmi nem változott azóta, kivéve, hogy a válása után, a szülei ideköltöztek. Az anyukája, közben meghalt.
A lelki bajait, meg kivetíti rám. Nem beszéli meg, nem ordítja ki, beleköt mindenbe!! Tipikus férfibetegség, hiába okos, meg hiába a Tao tanok, (khm..., erről megvan a külön véleményem) a gyakorlat mást mutat. Nem is szeret fent lenni. A lényeg, hogy 5 napja, nem szól hozzám, (csak csípös megjegyzéseket tesz) most kitalálta, hogy állandóan dohányzom!
Nem mondom, néha, ha idegesebb vagyok, és föleg amikor nincs itthon, nem szívok el, egy- egy szálat, vagy este, kint a teraszon,- persze titokban- gyújtok rá. De, ezzel be is van fejezve. Úgy csinál, mintha az orra alá fújnám, bent cigiznék a házban, vagy állandóan büzlenék a cigitöl. Akkor, megérteném.
A fent látható fotelt, nagyon szeretem, és valakinél ültem benne, marha jó. Most, megláttam, az amúgy 4o dolcsis fotelt, leértékelve 1o dolcsira. Amúgy is szeretem, a minimalizmust. Szóval, megvettem, és mutatom neki, erre ö lefikázta a fotelomat. Ok, nem neki kell ülni benne! Aztán eszembe jutott, a ház másik felén a bútorzat. Na, az asztán éppen nem az én ízlésem. A lámpákról, már nem is beszélve. Egyszerüen, borzalmas, nekem. A ház, egyetlen jóizléssel berendezett helye, az ahol most vagyunk. Nem fikázom, mert nem én rendeztem be, nem én laktam benne, semmi közöm hozzá.
Lehet, hogy most az a fö baja, hogy fel kell költöznünk, és szembe kell nézni a "démonokkal"
Nem tudom, de ebbe bele lehet hülyülni!!
Ha, ilyen hangulatban van, akkor borzasztó. Ha, vásárolni megyünk, mit nézel már annyit. Ha, sétálni, akkor olyan a tempó, hogy őrület, és ha megállok egy pataknál, vagy fánál, akkor jön a megjegyzés, hogy most nézelődni, vagy fényképezni jöttél, vagy gyaloglni. Persze, felrakom a szemellenzőt, oszt rohanok!!
Más. Én, nem tudom ugyanazt a meditációs zenét hallgatni, nap- nap után, már több, mint 1 éve!! Ver a víz tőle, ha meghallom! Kérdeztem, nem unalmas? Erre az volt a válasz, hogy nem unalmas levegőt venni?? Olyankor, bedugom a fülembe az én kedvenceimet. Mondjuk, Great Northernt. Komolyan mondom, ha nem tudnám, hogy a világ még nem látott normális pasit, akkor csomagolnék. Ki tudja, lahet, hogy ennek is eljön az ideje, de még nem most. Most még nyelek. Céljaim vannak, ha RG (Registered Nurse) leszek, azonnal beiratkozom, a SN- re (Surgery Nurse) Akkor, már semmi nem tarthat vissza!! Csak halkan súgom, hogy szeretem a férjemet, de a hisztiket nem sokáig szoktam elviselni.!! Főleg, hogy már nem vagyok kiszolgáltatott helyzetben!!! :))))