Hivatlannál jártam, és mit látok? A Happy Prince, cimű mesét Oscar Wilde- tol, és elsirom magam! Pontosan, 2 évvel ezelött, is nála olvastam magyarul. Amikor, még minden rendben látszott, megvettük ezt a mesét angolul, nagy bevásárlás volt, olyan igazi karácsony elötti. (természetesen, én vásároltam, nem ő) Manhattan gyönyörű karácsony elött, és még nagyobb a zsongás, mint máskor. Otthon, jó melegben, kint havazott csendben, felolvastam Johnnak. Forró, füszeres teát ittunk. Sokáig üldögéltünk, és nagyon kellemes este volt.... Ez az este különösen bennem maradt. Nem volt minden rossz, voltak, meghitt pillanatok is, mégha ritkán is. De, azóta nagyon sokminden történt. A gyönyörű tisztáson, ahol apró gyönyörű viragok nöttek, és melengetett a napfény, egyszercsak, szúrós, hideg, sűrű, sötét, átjárhatatlan,úttalan erdő lett!! Miért nem adatik meg, hogy egyszerűen kiörlünk dolgokat a fejünkbol, nem nő gombóc a torkunkban, nem kavar fel semmi?? Miert?? Néha, elviselhetetlen a fájdalom.. Annak ellenére, hogy tisztában vagy vele, hogy zsákutcából rohantál ki! pedig, tele voltál tervekkel! Nem nézegetünk hátra, még a vállunk felett sem! És, csak szakad az eső...
Hey now, all you sinners Put your lights on, put your lights on Hey now all you lovers Put you lights on, put your lights on
Hey now, all you killers Put you lights on, put you lights on Hey now, all you children Leave your lights on, you better leave you lights on
'Cause there's a monster, living under my bed, whispering in my ear And there's an angel, with a hand on my head She say I got nothing to fear
There's a darkness, living deep in my soul Its still got a purpose to serve So let your lights shine, deep into my home God don't let me lose my nerve, don't let me lose my nerve
Hey now, hey now, hey now, hey now Wo-oh hey now Hey now, hey now, hey now, hey now
Gondolkoztam, ha úgy tetszik, az egész ''furcsa'' hozzáállásomhoz a dolgokról. A fenébe is, biztosan sokkal keményebben kellett volna, a mindenkori partnerekkel bánnnom. Én ugy vagyok vele, hogy mindannyiunknak megvannak a szokásai, dolga, hobbyja, olyan feladatok, vagy dolgok, amik hozzátartoznak az élethez! És ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában. Ne az legyen, hogy korlátozok valakit, vagy netán ''csiszolgassam'' a pasit. NEM! Hányszor hallottam a barátnőimtől, hogy ezt, meg azt nem viseli el, és ultimátumot adott a pasijának, gondolok itt, focimeccs - barátok- fakultativ programok. Nem tettem soha, és úgy gondoltam, hogy ez működik, megérti és nekem is van mozgásterem. Ehhez, nem kell feltétlen elmennem otthonról, semmi ilyesmi, csak épp azt csinálom, amihez nekem van kedvem. Itt, most nem a munkáról beszélek. Ennek az lett a vége, hogy én lettem teljes mértékben korlátozva. Igy, számomra váltak elviselhetetlenné a kapcsolatok. Azok a nők, akik meg korlátozzák a pasikat, működik a kapcsolatuk. Nem biztos, hogy tökéletesen, de működik. Konkrétum. Felhivja a pasit, és közli vele, hogy szeretném, ha mittudomén, 6- ra hazaérnél. A pasi, meg igyekszik, a béke kedvéért. És, hányszor láttam, hogy a pasi ránéz az órájára, társaságban, és arra hivatkozik, hogy az asszony várja. Mennem kell! Szóval, én nem úgy reagálok, mint a nők többsége, és ez maximálisan ki is lett aknázva, az én hátrányomra. Azt a mondat kezdetet, hogy TI NŐK MÁSKÉPP REAGÁLTOK, kimondottan útálom, mert én nem reagálok úgy! Nem atzt állitom, hogy nem veszem észre, ha elszalad a ló, de nem feltétlenül reagálok. Persze, érzelmeim, nekem is vannak, meg lélek kell nekem a dolgokhoz, de nem reagálok úgy, ahogy a csajok többsége, és ezt észre is szokták venni. Eleinte borzasztó hálásak érte, aztan kihasználják, megint késobb szeretetlenséggel vádolnak ugyanezért.
Hibám, persze nekem is van bőven, de ez nagyon szembetűnő, már ami az én kapcsolaraimat illeti! Tulajdonképpen, nem értem a pasikat! Egyáltalán nem!
Megvolt a nagy nap! A lányok gyönyörűek voltak, minden olajozottan ment. A lányom, sugárzott. Meghivtuk a lányom apjának D.- nek a hugát, és annak a férjét is. A húg, nemrégen költözött haza Izraelből, alkalmazott matematikát tanitott a Tel Aviv- i műszaki egyetemen. Boldog volt nagyon! Szóval, az estének ez a része jol zajlott. Ma sokat autóztam. Nem megy a fűtés, a légkondi, csak hűt. Mire Tirolba érek, az orromon jégcsapok logtak volna! ha, kikapcsolom, bepárásodik a szélvédő. Hazafelé, mindennek a tetejében, nagyon furcsa zajokat hallottam. Pont nem jókor jött, de talán megis. Jobb, ha most derülnek ki a dolgok, és nem mondjuk Salzburg, és Innsbruck között félúton. Egyetlen autószerelőm sincs, azt sem tudom, hova szaladjak, hogy azert a gatyám megmaradjon. Épp, amikor kezdenél egy kicsit lazulni, akkor jön valami. Hulla vagyok, megyek egy gyors tusolás, és lefekszem, nagyon fáradt vagyok. Holnap, teszek fel fotókat, meg videót is. Illetve, már ma. Folytatás, másnap reggel. Átszaladtam, egy ismerőshöz, akinek szintén Rovere van. Hiába nőböl vagyok, és szőke. Pontosabban, egy penis sinister infortunatus!! A kocsiban, nem volt hűtőfolyadék egy szemernyi sem. Ez volt a baja! Most fűt, mint a disznó! De, azért kell egy teljes olajcsere, elmenetel elött, de nem tudom, milyet vegyek!! ?? A Szalagavató táncot beteszem, meg is könnyeztem, de lehet hogy csak egy por szállt bele. A Twilight zárójelenetének a zenéjére táncoltak, és olyan szépek voltak, és fiatalok! (A videó felvételen, amúgy a jobb sarokban, mellettem ült a Serencsejáték ZRT. vezérigazgatója, véletlenül kerult a felvételre.)
hogy egy csomó olvasót elveszitettem a blogváltással. Neha, olyan kiváncsi lennék, kik azok akik rendszeresen olvasnak, de soha nem szólnak hozzám, pedig hús- vér ember vagyok, egy laptop mögött. És csak valós dolgokat irok, olyanokat, amik megtörténnek, vagy a múltban történtek. Van ez a bizonyos statisztikai oldal, ami jelzi, honnan olvasnak. Ha, többszöt kattint rám, abbol tudom, hogy nem véletlen, és olvas. Tehát, érti amit irok. Sőt, olyan is akad, aki olvassa az új blogomat is. Megtalált, pedig kizárt, hogy ismerjük egymást. Éredekes dimenziókat nyitott a computer.
Tulajdonképpen, azt hiszik, hogy mivel tudjak, hogy itt voltam- éltem, ott voltam- éltem, és persze dolgoztam, hogy én egy kicsapongó vagyok. Halálosan laza, és ami ebből adódik, az erkölcsi tartás is, laza. Ráadásul, a bárpultban dolgozó nők többsége, vagy egyáltalán a vendéglátóban, nem a legjobb megitélés alá esnek. Azután, szembesülnek vele, hogy nem. Érdekes észrevétel, én ilyen konkrétan nem is gondoltam ra. Illetve gondoltam, de mivel én, én vagyok, igy nekem természetes az életem, és mégsem az. A nők többsége, felnő, férjhez megy, szül egy- két gyereket, dolgoziik. Éli a normális nők életét. Hogy, jol vagy nem, milyen a házassága, csömörben- görcsben, az más dolog. De, ez a standard. Én, elmentem otthonrol, 19 évesen, amikor, a ''nagy szerelmem'' kirúgott, (nem passzoltam a családjához) és bele az élet sürüjébe, szülői aggodalmat félrecsapva, senkire nem voltam tekintettel. Védőháló nélkül. Aztan, 22 évesen férjhez mentem, egy nálam jóval idősebb pasihoz, majd 5 év után faképnél hagytam. Rámtelepedett, kisajátitott, megmondta, mikor, mit csináljak! Sznob, és kispolgári volt. Nem szerettem. De, az 5 év alatt, minden emberit megtettem, hogy működjön a dolog, és 100% - ig mellette álltam, dolgoztam. Akkoriban, hátrányos helyzetű gyerekeket tanitottam kerámiázni. Munkaterápia volt a lényeg, megfelelő családi minta, háttér nélküli gyerekeket, akik nem tudták mi az, hogy reggel felkelek, és elmegyek dolgozni. Kiskorúak voltak, 2 közülük, 15 évesen terhes. Aztán, otthagytam, a férjemet, mert elviselhetetlen volt. Irány Nemetország, ahol munkába álltam, és megismerkedtem R. -el, aki a főnököm volt, kő gazdag. Hallani nem akartam róla, végül mégis. Erről, még soha nem irtam. Ez volt életem legtragikusabb része, ő hirtelen meghalt. Megint, más munka, megélhetés után kellett néznem. Kiheverni, egy idegösszeroppanást. Ez az eset, az egész családomat megrázta, nem csak engem. Ezt megirom egyszer, de ez a mai napig, egy nagyon megrázó történet. Aztán, uccu neki, jött a Tui utazási iroda, frankfurti székhellyel, ahol be kellett ugranom, egy idegenvezetőt helyettesiteni, Las Palmasban. Életemben nem voltam a Kanári -Szigeteken, és Las Palmas- rol, halovány dunsztom nem volt. Gyorsan vettem egy uti könyvet, elolvastam. Másnap reggel, busszal, körutazás Las Palmasban, én mutatom be a várost, mikrofonnal a kezemben. Jézus Mária, ebből mi lesz? Mondanom sem kell, hogy végigblöfföltem az egész utat, hatalmas sikerrel, az öreg nemet turistáknak, légvétel nélül, ahogy kell. Meséltem én mindent, szinesen- érdekesen, jött a templom, akkor arról, tér egy obeliszkkel, lovasszoborral, akkor arról. Egy idős tanárnő volt az egyetlen, aki kiszúrta, a turpisságot, félrevont és gratulált a teljesitményemhez. Rájöttem, megy ez nekem, és ezt a tudományomat, előadtam, családi körben, barátoknak, többször is, Budapesten is, besz//tak a röhögéstől. Ott ismertem meg D.- t, a lányom apját. Autókölcsönzője volt. A férjem, akit otthagytam, nem akart elválni, évek teltek el. Végre elváltunk papiron is. A lányom születése után, fél évvel. 3 év után D.- vel is elváltak az útjaink. Nem volt megbizható szó szerint. Akkor kezdődött a vendéglátós pályafutásom. D. ismerőse, nyitott egy éjszakai bart, és keresett, egy nemetül perfekt beszélő, jó külsejű nőt, aki a bárt vezeti. Uccu neki, jó pénz. Arra, azonban nem számitottam, hogy egy kupleráj közepén, én leszek a madam. Pedig, errol volt szó. Szobákkal, mindennel. A lányok fizetését hajnalban én osztottam, és standoltam, tettem- vettem, mintha csak egy kereskedésben lennék. Húspiac! Műsoros, nivós hely volt, akkor 50 milliót feccolt bele a pacák. Én, nem a házban laktam, hanem a közeli faluban béreltem egy házat, tök egyedül voltam, és épitettem magam köré, egy bástyát. Egyrészt a lányokkal való bratyizás, nem megengedett, mert én vagyok a főnök, és az osztrák tulajnak a jobbkeze. Másrészt, a vendégek néha előfordult, hogy szerették volna összetéveszteni a pult egyik oldalát, a másikkal. Aztan, masfel év, Las Vegas. Ott is rengeteg történés, de ennek a leirása több órat, napot, hetet venne igénybe. Aztan, itthon, újra Kanári, megint itthon, közben, Távolkelet, a nagy szerelmem, Karib térseg, szintén sziv csücsök, Gy betegsége, újra Amerika, Stb, stb, stb. Szerettem volna a fejemet valami biztos vállra hajtani, de ez nem adatott, meg! A ''normális'' pasik, nem mertek hozzámszólni. Pedig, nem csak éjszakai bárokban dolgoztam, járkáltam én mindenütt! Ez a marha nagy igazság. Sikerült mindig valami rettenetes szórakoztató, jó humorú, ám komolytalan pasikat összeszednem. Kivéve J- t, neki humora nem volt. Szóval, nem vagyok kicsapongó. Különben már eltaposott volna az élet, a drogok, és az alkohol. De, nem taposott. Alakulhatott volna másképp is, de biztosan unalmas lett volna nekem. Az is lehet, hogy nem. Mivel, nem volt benne részem, igy nem tudom megitélni! Egyszer, egy barátom, világkörüli hajós volt, Wolfgang von Schwarzenberg azt mondta, tessék kitolni a széket a segg alól, nem a Tv- ben nézni a világot, mert az nem sokat ad! A saját bőrödön érezni, a világ szépségeit, és a csúf kegyetlenségét. Kéz, a kézben járnak. A bőrödön érezni a szelet, a havat, és az esőt, a napot, a forró homokot, a tengert, az oceánt, a jeges hideget, a gonoszságokat, és a jóságot. Magad szakitsd le, a fáról a gyümölcsöt, és ne a zöldségesnél vedd meg! Micsoda marha nagy különbség! Minőségében, és izében! De, közben, megmarhat a kigyó, és a tövisek,összeszurkálnak, néha az elviselhetetlenségig! Egyet, mást, másképp csinálnék. Az anyaság, és az örökös csavargás, nem egyeztethető össze. Lelkiismeretfurdalásom van miatta. Az éveket, nem lehet visszahozni.
Ezt valahogy mégsem tudnám felcserélni, egy unalmas házassággal. Akkor, inkább egyedül. Mindig, melléd szegődik egy darabon valaki, aki nem biztos, hogy hozzád való. Mint a " Caminón'', ez az én Caminóm. És meg valami, a végsőkig megpróbáltam kitartani a partnerek mellet, egeszen addig, mig már elviselhetetlenné nem vált. Ne tessék azt képzelni, hogy nekem könnyű, mert van vér a pucámban. Azt hiszem, hogy sokkal nehezebb, mint gondolnánk!
A tegnap estém, egyszerűen fantasztikus volt! 1A- val voltam Marcus Miller koncerten a Pecsában. A pasi, New York-ban rendszeresen fellép az egyik leghiresebb Jazz Clubban, a Village- ben található ,Blue Note- ban. szomszedok voltunk, nagyon sokat találkoztunk, egymás szájában laktunk. Bulik is voltak, meg hétvégén együtt kerti sutesek, jószomszédi viszonyban voltunk. A feleseg feltekeny volt,.Ezért, beszüntettem az átjárkálást, és csak egy- egy dvd- ért mentem át, amikor bizonyos autók, nem álltak a ház elött.
MARCUS MILLER (1959) zeneszerző-, producer-, basszusgitáros szupersztár, az amerikai fekete zene egyik legnagyobb csillaga. Mágikus tisztelet övezi jazz-, funk- és fusion körökben, - aki meghatározó szerepet tudott játszani Miles Davis utolsó éveiben, továbbá David Sanborn és Luther Vandross pályafutásában, - de jelentős hatással van napjaink olyan rap és hip-hop sztárjainak munkásságára is, mint Jay-Z, Dr. Dre, Eminem, Snoop Dogg, 50 Cent.
