Az íróasztalom és a gondolataim

Tévedés ne essék, én elsősorban magamnak írok. Terápiás céllal. Valahogy segít a történések feldolgozásában. A közvetlen környezetemmel nem tudom megosztani, így megosztom a nagy nyilvánosság elött. Mostanában megnémultam, mert nincsenek nagy dolgok. De, most megosztom, hol írok.

Hoppá

Sötét, idegen város, kihalt utca. Köd szitál, az utcai lámpák fénye alig látszik. Ráérősen lépkedek a nedves betonon. Hűvös van, egyedül vagyok. Az utca másik oldalán, impozáns templom. Ráérősen, a templom felé veszem az irányt. Apró kavics csikordul a lábam alatt. A nagy faajtó nyikorogva nyílik. Pár csonkig égett gyertya gyengén rebegve világítja meg az oltárt. Három fekete csuklyás alak rajzolódik ki, mögöttük Jézus a kereszten. Lépteim, nem kopognak a kövön, gumitalpú bakancs van rajtam.
- Nem vagy tiszta hitű!- szólal meg a középső alak.
- Nem igazán.- jelentem ki őszintén, hangom rekedtes.- Inkább, agnosztikus vagyok.- Meg sem lepődöm.
- Tudjuk. - mondja a középsö. Nem lehet megállapítani, hogy nő- e, vagy férfi. Az arcát sem látom. Teljesen nyugodt vagyok.
- Akkor miért vagy itt?
- Csak bejöttem, - válaszolom. - Be szoktam menni a templomokba.- kisvártatva hozzáteszem,- Néha. Elmondok egy miatyánkot.
- Nagy baj! - a másik kettő ismételgeti, - Nagy baj! Nagy baj!- visszhangzik a falakról is, ami megsokszorozza az amúgy is egyértelmű kijelentést. - Igaz hit nélkül semmit sem ér! Nem ér, nem ér, nem ér!- hallom, újra, meg újra.
- Nem tudom sem elfogadni, sem cáfolni Isten létezését.- hangom határozott.
- Tudjuk, hogy mit jelent agnosztikusnak lenni. - szólal meg ismét a középső,- Rémes lehet neked. Rémes, rémes, rémes. - ismételgeti a másik kettő.
- Nem. Nem rémes. - mondom őszintén. Nem lepődök meg, és nem ijedek meg. Állok. Szemben, az oltárral a padsorok között. Egszercsak, Krisztus felemeli a fejét a kereszten és megszólal,
- Higgy bennem! Én vagyok a megváltó! Megváltó, megváltó, megváltó!- visszhangozzák a falak újra. Egyenesen rám néz. Egymást nézzük, nem szólok.
Mintha, a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Egyszercsak, éles fény villan, kinyitom a szemem. Kirajzolódik a szobám, az ágyban fekszem, és süt a nap. Hunyorgok. Te jószagú! Gondoltam magamban. Nem tettem hozzá, amit szoktam, hogy Atya Úr Isten! Minden szót jól megnyomva. Micsoda álom!!
Krisztus személyesen! A nagy MEGVÁLTÓ! Nyújtózkodom, és benyilal a hátam.
A munkahelyem lehet a felelős ezért az álomért. Imádkozom, érted.
Majd belefoglallak az esti imámba! Mi van?? Jókat szoktam nevetni rajta. Persze utólag. A minap, a következő beszélgetés hangzott el sokadszorra.
- Szia!
- Szijjaaa!
- Hogy vagy?- és várja a választ. Nem úgy, mint általában jó amerikai szokás szerint, megkérdezi, aztán tovább, mintha meg sem kérdezte volna.
- Köszi jól, de megöl a hátam.- válaszolom
- Imádkozom érted!
Állok fapofával. Ez nem normális! Attól majd elmúlik? Mindjárt leborulok. A palvikus, vagy másképp sciatic ideg becsípődik néha fenék tájon, majd lesugárzik a bal lábamba. Na, ez a rémes!
Alig bírok mozogni, nem hogy jógázni. Hol jobb, hol rosszabb, de nem múlik teljesen.

Néha azt gondolom, hogy így maradok örökre, máskor meg elmúlik egyik napról a másikra. Ezen, egy jó fizikoterápia, meg mélyizom masszázs segítene, nem az ima. Hónapokig semmi, aztán újult erővel. Jó, hogy a pénzen is rajta van errefelé, hogy azt mondja, "IN GOD WE TRUST" (Istenben bízunk), no de a józan ész érvei. A természettudományok, stb., stb., stb. Aztán valljuk be, hgoy a bankókban jobban bízunk, mint az isten fizesse meg- ben. :)))
Ám az is lehet, hogy a fájdalmon segít az ima, de ártani semmiesetre nem árt.

Hol a fenében van Matt???

Ezt a pasit imádom. Valamikor 6-7 évvel ezelött láttam az első táncos videóját, persze többször megnéztem, és el voltam tőle ragadtatva. Szó szerint! Óriási ötlet, minden nép benne van egy kis hülyülésben. Igaz, volt aki kitakartatta az arcát, azt hiszem, valamelyik Közel keleti nép. Szóval, nekem a Világbéke jut eszembe róla. Matt Harding igazi internetes híresség, ami ma már szinte többet jelent, mint az írott, vagy akár tv.- s ismertség. 71 országot tett bele egyetlen dalba. Conneticuti születésű, de Seattle- ben él a családjával. A videó végén látható.
Imádom.

Én, a rasszista

A férjem kijelentette, hogy nem is tudok róla, de rasszista vagyok. Felháborodva utasítottam el ezt a feltételezést. Különösen, hogy úgy nőttem fel, hogy minden ember egyenlő. Aztán rá kellett jönnöm, hgy igaza van, valamilyen formában. Látens rasszista vagyok, mint a legtöbb fekete is a környezetemben. Kifejtem hogy miről is jutottam eme következtetésre.
Évekkel ezelött, Manhattanben, éjjel 11-kor igyekeztem hazafelé. A Subway liftjében, egyedül tartózkodtam. Láttam, hogy egy marcona fekete fiatalember szalad a lifthez, én meg drukkoltam nehogy elérje az ajtót, mielött az becsukódik. Nem fogtam meg az ajtót. Elérte, megfogta az ajtót, és beszállt. Nekem felemelkedett az adrenalinom. Ahogy rámnézett, megfagyott a vér bennem. Az orrlukai kitágultak, és a testbeszéde egyértelműen arról árulkodott, hogy útál- gyűlöl, és legszívesebben a földbe tiporna. Ordított róla, hogy én most a "white stupid bich" vagyok a szemében. Jó messzire állt meg tőlem a liftben, de le sem vette utálkozó tekintetét rólam. Az egyetlen emelet, őrült hosszú ideig tartott.
Most, hogy a kollegáim többsége fekete, -egy részük afro amerikai, más részük kenyai- látom, hogy semmi különbség nincs közöttünk. Egyetlen különbség, hogy a Halloweent a kenyaiak, fekete mágiának tartják. Azt hiszem, hogy ez nem lényeges, csak érdekesség kedvéért jegyzem meg. Szóval, a minap, úgy jött ki a beosztás, hogy egyetlen fehér ember voltam a folyosón, és ezt azonnal észre is vettem. A főnökasszonyom is fekete, a főnővér is fekete. Nincs semmiféle diszkrimináció, de jobban szoktam érezni magam, ha legalább egy fehér ember van a környezetemben, holott nagyon jól ismerem már őket, és semmi bajom nincs velük. Sőt! És mégis azonnal észrevettem. Szerintem, ők is észrevették. Ők is rasszisták, mert ha egy másik fekete van a társaságban, akkor már direkt neki intézi a mondandóját. Holott, mindenkinek szól. Egyből megtámadott tudat alatt, és ezt hangsúlyoznom kell, egyfajta bizonytalanság érzet. Aztán egy másik példa. A "zsidózás" itt nem olyan, mint otthon. Nem negatív felhangú. Itt, ha valaki magyar, de zsidó, akkor rögtön hozzáteszi, hogy de én zsidó vagyok. Sőt, van aki egyenesen megkérdezi, hogy te zsidó vagy- e?? Ha, a válasz igen, akkor tök másképp beszél veled, mint a nem zsidóval. Testvérként kezeli a zsidó a zsidót. Annélkül, hogy papírt mutattál volna róla.
Nem voltam tudatában, de már tudom. Mivel tudatában vagyok, így változtatni is tudok rajta. De, azt hiszem, hogy nekik is változni kellene. Végén itt egy videó, ami jól érzékelteti ezt. Angolul tudók előnyben, de nem is kellenek ehhez szavak, hogy megértsük miről is van itt szó....

A komment, és a nem megbízható ivóvíz

nálam nem vágja ki a biztosítékot. Régebben sokak pocskondiáztak, és felbosszantott. Töröltem a kommenteket. Aztán már nem bosszantott fel, de töröltem a kommenteket. Ezt már nem is törlöm. Jót kacagtam rajta! Főleg a "tinédzseren". Őszintén szólva, nem kötelező olvasni a blogomat! Elég rámenni azokra az oldalakra, ahol tényleg híres, és hozzáteszem értékes emberek posztolgatnak, vagy elolvasni egy-egy cikket. A végén olyan pocskondiázó kommentek vannak, hogy ihaj! Egyébként is jellemző a magyarokra, hogy pocskondiáznak mindenkit. Engem, még viszonylag kevesen támadtak. De, például az Iwiw- ről töröltem magam. Rengeteg fotót tettem ki, főleg a családomnak. Mostanában, a fotókkal is csínján bánok, mert 2oo8- ban valaki halottnak nyilvánított. Ezt, csak most hozta tudomásomra egy másik valaki, aki megtalált. Nem bosszankodom rajta, mert nem érdekel. A Facebookon, csak a visszaigazolt barátok tudnak infóhoz jutni. Azért megsúgom, hogy hathatós kutatás után, még a pontos címemhez, telefonszámomhoz is hozzá lehet jutni. Valljuk be, elég ilyesztő. Sőt, a nővérem mesélte, hogy a google térképen, nem csak a ház, a környék, de még az utak állapota is jól látható. A kommentelő leírta a véleményét, oszt annyi. Azt senki nem látja, hogy nagyon nehéz munkát végzek, hogy teljesen önellátó vagyok, és élek egy nagyon szar házasságban. Ha, valaki nem elégedett a saját életével, frusztrált, és mindennek a tetejébe még ostoba is, akkor pocskondiáz másokat. Lehetőleg, arc nélkül. Ám, meglehet hogy a 3. világ nehéz helyzetéről kellene írnom. Csakhogy, nekem arra rálátásom nincs, csak annyit tudok róla, amennyit olvasok. Amúgy, én 2 szervezetet támogatok az adómból. Az egyik a Peta a másik a Smile Train Gondolom a kedves kommentelő támogatja a nehéz helyzetben lévőket.
Más. Tegnap, mielött elaludtam, eszembe jutott a húsleves. Semmiféle húsételt nem tudok főzni, mert nem lehet!! Még akkor sem, ha eltüntetem, mert megérzi a szagát a kedves férj. Helyesebben, a számomra illatát, neki a bűzt.

Egy komment és más

Tudom ki vagy. Igaz, gondolkoznom kellett rajta. Azt hiszem, hogy soproni vagy, sőt biztos vagyok benne. Köszönöm, az elismerő szavakat, de nem hiszem, hogy különbb lennék bárkinél is. Mindenki jó valamiben, és mindenkinek vannak hibái. Lehet, hogy jó húsleveseket tudok főzni, de pl. rettenetesen "jól" rá tudok mozdulni az életem partnereinek a kiválasztására. Erről ennyit.
Már elöbb akartam írni, de nem volt netem, ill. nem volt jó az internet a házban. Amerikában, a XXI. sz.- ban, a net szolgáltatók, nem állnak a helyzet magaslatán. A mienk, adott esetben a Vereizon. A router, nem adja a jeleket rendesen, így majdnem kizárólag az ágyban tudok beszélni az anyámmal. A router közelében, jól működik a laptop. De, így akár bedugós is lehetne. 2 napig, egyáltalán nem volt internetem. Eszembe is jutott, hoy nagyon rá vagyunk kattanva az internetre. De könyörgöm, mit csináljak?? A könyveket manapság nem papírból veszem, hanem e- könyv formájában, Tv- t nem nézek, nincs is időm rá, ill. esténként, ritkán vagyok itthon. 3-11- ig dolgozom. A nappaliban, egy bazi nagy plazma, de senki nem nézi, csak az apósom ebéd közben. A telefont is a neten keresztül használom. Filmeket, a neten nézem. Ez van.
Más. Szent a béke, mert semmiféle vitába nem bocsátkozom. Mindenben igaza van, és ha nincs is igaza, akkor is bólogatok. Aztán, meg azt csinálok, amit én akarok. Jobban mondva, ameddig a takaróm ér!

A SZÜRKE 50 ÁRNYALATA

A fekete szalag, nem a könyvre vonatkozik, hanem szept. 11.- re. A bejegyzést akkor írtam.
Igen, A KÖNYV. Csupa nagybetűvel. Vagy, az év nagy könyve. A bestseller listák élén, A New York Times, Los Angeles Times, és minden jelentős nagy napilap eső helyen hozta az eladási listák szerint. Megvettem e- könyvben, gondoltam, milyen jó kis élményben lesz részem, és marha nagy csalódást okozott. Attól, hogy fan-fiction, még lehetett volna nagyon jó. Olvassa boldog- boldogtalan, többnyire nők. Hát, számomra nem az. A történet 2 szerelmes között zajlik, a többi szereplő csak mellékes. Többnyire a szex körül forog a történet, amitől lehet baromi jó is. Olyan, mint egy film forgatókönyve, ahol a szereplőknek kell belevinni azt, ami a könyvben nincs benne. Általában, fordítva szokott lenni. A könyv, -ha jó- nehéz mozit csinálni belőle, mert nem tudja visszaadni a könyv színes kavargó, élménydús világát. Ebből, még lehet jó mozi. Könyvi minősége lehetett volna jobb is számomra. Nem tudtam belefeledkezni, és ez nagyon meghatározó egy könyvnél. Simán le tudtam tenni. Nem fogom megvenni a többi részt, mert attól tartok, ugyanez lesz végig. A belső istennőből is sok volt kicsikét. Nem az a bajom, hogy a szex körül folyik a történet. Nincs a szexel semmi bajom. Sőt! A korbácsolással, szembekötéssel, egyéb szexuális segédeszközökkel sincs bajom. Ami 2 ember között elfogadott az okés. Egyébiránt a szexet piszkosul jól kell csinálni, mert ha nem így van, akkor inkább hagyjuk az egészet. Akkor csak fűrészelés, és nem szex. Azt olvastam, hogy házasságokat ment a könyv!!! Na, ez kivágta nálam a biztosítékot
(szemforgatás) Bár lehet, hogy az ellaposodott étvágyat felgerjeszti. Szóval a könyv, nekem csalódást okozott.
Nos, a mozi. Nekem, a második szereposztás jobban tetszene, de egye fene. Ami hiányzik a könyvből, a moziba be lehet hozni.