Úgy döntöttem

 megírom, mert kikivánkozik belőlem. A lányon telefonál, hogy emlékszel mama! Van nekem egy kedves barátnőm, akiről meséltem neked a nyáron. Azon kevés magyarok egyike, akivel itt Kanárin tartom a kapcsolatot. Tudod, akit börtönbe zártak, szeptemberben elküldtem neked a riportot az RTL- en volt. Mondom, persze hogy emlékszem. A pasi, nekem már akkor nem volt szimpatikus, arról nem is beszélve, hogy a Fókusz riportban arról volt szó, hogy anyuka elrabolta a gyereket. A riport, egy részrehajló szemét. "Apuka" hazudik, mint a vízfolyás! Az anyát a riportban meg sem szólaltatják, utána sem járnak igaz- e a történet. Egy szerencsétlen anyuka, akinek elvették a gyerekét, a féreg aki Fehér Botond néven fut amúgy, nem volt kiváncsi a gyerekre. Amióta megtudta hogy kisfiú. Gabi, háziörizetben van 4 hónapja Magyarországon. 5 hétig elötte Maspalomasban (Gran Canaria) volt a börtönben, köztörvényesek között. Majdnem meg is ölte az egyik rabtársa. 1 hete, állandóan kapcsolatban vagyok vele, órákig beszélgetünk, szinte már olyan, mintha nagyon közeli barátnőm, lányom lenne. Ja, és a nevek valósak, a fotók is valódiak! Elképesztő!

Justicia! A te szemed tényleg be van kötve! Magyarországon pénzkötegekkel! 

 

Most beszéltem a lányommal, és azt monja, hogy "Mama! Eddig azt mondtad, hogy a férfiakkal soha nem volt szerencséd, soha nem állt melletted igazán senki, senkire nem tudsz úgy gondolni, hogy igen, ez a pasi szuper volt, vagy legalábbis a "kampány" időszak után is fasza csávó volt! Ezért inkább egyedül vagy, akkor mit szóljon Gabi? " Igaz,.... mit szóljon Gabi! 

De beszéljen helyettem a blog, ami itt olvasható ! 

Egyre több részlet kerül elő, amitől elakad a lélegzetem! Tisztelet a kivételnek, hogy ilyen közhellyel éljek, de ez mindenek alatt van! Mi lett a férfiakkal? Hol vannak az igazi pasik??

 

Szinkronicitás

Egészen furcsa dolog történt megint. Éjszaka, Gézával volt egy furcsa álmom. Trópusi környezetben, tehát Thaiföldön. Az apósomat látogattam, (nem él ott, csak az álmomban) hirtelen megjelent Géza a feleségével. Futólag, köszöntünk egymásnak. Folytattam az apóssal a beszélgetést. Egyszercsak, megjelent egy teljesen meztelen pasi, éselkezdte az ablakokat mosni. Arra emlékszem, hogy ránéztem az apósra, és ő mélységes nyugalommal közölte, hogy ez Géza új házvezetője. Ledermedtem. Eddig, az álom, már amire emlékszem belőle. Nem gondoltam Gézára hetek, hónapok óta. A Papa, viszont nagyon rossz állapotban van. Beszéltem vele telefonon, de a beszélgetések, egyre rövidebbek, és semmitmondóak voltak. Próbáltam vele csevegni, mint régen, de nem silerült. Éreztem, hogy baj van. Kb 1 hónapja felhívtam a volt sógorommat, és ő mondta, hogy a Papa kórházban van. Nem tud beszélni, de magánál van. A sógorral endszeresen tartottam a kapcsolatot. Az egyetlen normális lény a családjukban. 4 éve költöztem el Delaware- ből. A Papa akkor itt lakott New Yorkban, majd 1évig, minden héten találkoztunk, és valahol megebédeltünk, beszélgettünk. Majd, hirtelen az idősebbik fia kidobta a Papát a manhattani duplex luxuslakásból, rövid ideig Géza házában lakott, majd Géza lepattintotta a volt takarítönőhöz a Papát, miután piacra dobta a házát, és lelécelt Thaiföldre akivel, mint később kiderült, már akkor együtt volt, amikor 3 hónapig együtt nyaraltunk. De, ez nem is érdekes, túlhaladott álláspont.

Ma, miután hazaértem, bekapcsoltam a laptopot, és látom hogy Géza üzent nekem a Messengeren. 4 év után! Mivel, nem vagyunk ismerősök az FB- n, így hirtelen nem tudtam elolvasni az üzenetét. Majd sikerült, és azt hittem, leesek a székről.  Azt írja a marhája, hogy reméli, jól vagyok, (mit érdekli öt!) a Papa haldoklik, és most beszélt a hospice ápolójával, aki közölte vele, hogy hazaküldték a kórházból, mert már nem tudnak segíteni rajta. Egy- két nap, és meghal.  Üdvözlettel, Géza.

Eszem megáll! Ez komolyan azt hiszi, hogy valami újat közöl velem? Amikor ebből a tetves családból, csak a volt sógor és én beszéltem rendszeresen a Papával? A rohadt Covid miatt nem tudtam meglátogatni, de rendszeresen tartottuk a kapcsolatot! Nincsenek fájdalmai, morfiumot kap, de már nincs magánál. A csípőtörés után, nem jött soha többet igazán rendbe. Fájdalmai voltak. Most, nincsenek. 96 éves. Most, az idősebbik fiú vele tölti az éjszakát. Fasza! Eszébe jutott, hogy van egy apja? Akit kirúgott szívtelenül, és rá sem emelte a telefont? Géza, meg nekem üzenget, hogy haldoklik a Papa? Ezek, tényleg nem normálisak! 

Most sem tudok leutazni, mert dolgozom, mert nem akarok velük találkozni, mert a Papától el tudok így is búcsúzni. A porait hazaviszik, és beszórják a Gangeszbe. Hagyományok szerint. 

Nagyon közel áll hozzám, nagyon sokat segített nekem. Csak hálával tudok gondolni rá! 

 

Ahogy írtam ezeket a sorokat, a Papa is elment......

 

Egy soha nem volt év margójára

 Nem írtam június óta, egy sort sem. Most, hajnali 5 óra van. Elég zaklatott éjszaka van mögöttem, a betegem miatt. A Long Island- i munkahelyemnek nagyon örültem, úgy nézett ki, végre van munkám. 3 ember látta el, az ágyhoz kötött nénit, plusz én. Mi van?  Ezen, kissé meglepõdtem, mert 2 ember munkájához, nem kell egy harmadik, negyedik. Egy román nõ, egy filippínó, és egy magyar, meg jómagam. A rengeteg ember ellenére, a konyha ragadt a kosztól, semmi nem volt normálisan elpakolva. A román nõ, folyamatosan a sarkamban. Nem bántam, mindenütt kamera. Szeretem, mert engem is véd. Úgy volt, hogy a román nõ hazamegy. De, pár hét után, rá kellett jönnöm, hogy eszében nincs hazamenni. Megkérdeztem a közvetítõt, mi van most, mert egy hadseregre semmi szükség nincs! Erre õ, hogy õ sem érti, de elmegy a román. A románnak eszében nem volt elmenni. Ehhelyett, engem ekézett a családnak, akiknek se hírük, sem hamvuk nem volt. 

Otthagytam õket. Éreztem, hogy a román nõ, mindenáron ki akar fúrni. Ki is derült, hogy nem láttam én rosszul a dolgot. Azonnal akadt egy másik lehetõség, New Jersey- ben. Elmentem  bemutatkozni, nagyon szimpatikus volt mindenki. A lánya is, és a nénike is. Kiderült, hogy életem legjobb munkahelye eddig. Sofõr hoz- visz, háztól- házig. Kajára, egy fillért nem kell költenem. A néni szeret, a család befogadott egészen. Egyenlõre nem lettem Covidos, annál is inkább, mert a városban sem voltam július óta. 2 nap szabadnapom van, akkor is csak óvatosan, az élelmiszer boltba, és délelött. Kevesen vannak. 

A védõoltásról, tulajdonképpen mindegy mi a véleményem, mert ha ellenkezem, akkor lehetetlenné tesznek. Sem munkám nem lesz sehol, sem utazni nem tudok sehova. Ez az év, majdnem padlóra tett. Jövedelem semmi, csak a kiadás. A stimulus check is $1200, egyszeri. Ebben a méregdrága városban, az semmi. A karantén, a támadások, a bizonytalanság megrágta az idegeimet. Semmi túrista, csak a lakosság, ami nem elhanyagolható. 9 millió ember, egymás hegyén- hátán. Ezért volt, itt a legmagasabb a megbetegedések száma. Minden nap, olvastam a híreket, és meg voltam döbbnve. Mi lesz velünk? Hogy lesz ezután? Fõleg, mikor lesz vége? Most sincs vége, és ez így megy 1 éve. 

Szóval, jó helyen vagyok, és csak drukkolok, hogy a néni ne haljon meg. Nagyon gyenge. 

Mindenkinek, aki erre jár, Boldog Új Évet! Egy sokkal jobbat!

Megint megtámadtak.

Velem történt hétfő délelött. Long Islandon dolgozom, 1 hete. Béke, nyugalom, szabályos családi házak, felső középosztály. 3 nap, non stop munka, nappali/ éjszakai műszak. Nővér vagyok. Hulla fáradt. Most cseréltek személyzetet, mert eddig elég volt a sima házi gondozás. Jövök haza, NYC- be. LIRR - en semmi gond. Átszállok a Subwayre, és napszemüvegben, csukott szemmel ülök, nővér egyenruhában. A szerelvényen alig ember. Egyszercsak, érzem, hogy valaki belehajol az arcomba, nem is az aurámba lóg bele. Nem! Az arcomba. Kinyitom a szemem, és egy nagy darab fekete néz kihívóan rám. Én, halálra rémülten veszem észre, hogy rajtam kívül ő, és egy másik szines bőrű ül kicsit arrébb. Benyúltam a táskámba, és a könnygáz sprayn tartottam a kezem. Na, több sem kellett, elkezdett ordítani, hogy szó szerint idézem, "Te büdös kurva, te rasszista szemét állat ribanc, most egy fegyvert akarsz elővenni, és belémengedni egy golyót? Te rohadt rasszista ribanc! Mit képzeltek ti fehérek, tietek a világ? Majd most mi megmutatjuk, hogy mi is emberek vagyunk! Majd megmutatjuk! Végetek van ebben az országban. Dolgozó ember vagyok! " Mi van? Gondoltam magamban. Te ember vagy? Aki képes megtámadni egy nőt, ha csak szóval is, csak azért mert ül csukott szemmel a Subwayn? Átültem máshova. Jött utánam, és csak üvöltve ismételgetve fehér ribancozott végig, amíg le nem szálltam. (elakadt a lemez) A másik szines bőrű próbálta lehiggasztani, de nem sikerült neki. Az ordította neki, "Fogd be a pofád Nigga!" Még az állomáson is kiabált utánam. Egyetlen szót nem szóltam, nem néztem rá, de résen voltam, hogy ha megtámad fizikálisan, akkor nem hezitálok, használom, elrohanok. Második alkalommal történik ez velem. Szőke vagyok, és nagyon fehér bőrű. Germán külsővel rendelkezem. Nem tehetek róla, így születtem. Mi a fene (ehhelyett a szó helyett, egy másik F betűs jutott eszembe) ütött ezekbe? Fel vannak hergelve, most erősek. Dolgozik? És, hol jár ezért kitüntetés? Mindjárt elmorzsolok egy könnycseppet. Ő dolgozik! Mi a fene! Ki az, aki képes beleordítani egy békésen üldögélő arcába, válogatott sértéseket. Maszk sem volt rajta. Nem lehet egy boldog ember, mert nem tenne ilyet különben. Soha, eszembe nem jutna! Teljes az anarchia! Elszabadult a pokol! Rendőr sehol. NY egy demokrata,(mindjárt hányok) állam. NYC- ben még soha azelött ilyet nem tapasztaltam, pedig jó néhány éve vagyok itt! Békésen élt mindenki egymás mellett. Ne adj isten, tényleg ne adj isten, ha a demokraták nyernek, akkor is vissza fog nyalni a fagyi, mert őket most csak használják a szó szoros értelmében. A nyakukra lesz lépve mindenképp. Eddig 8oo ember, lehet, hogy már több halt meg, egy bűnöző miatt! A vicc az egészben, hogy egymást is ölik! Párjukat ritkítják, és ezt a játszmát, nem veszik észre! Festhetnek BLM feliratot a Fifth Avenue -ra. Most, mindent szabad! Anarchiában, nem lehet államot , országot vezetni. Élni sem lehet ilyen őrületben. Arra megy ki a játék, hogy minnél nagyobb legyen a káosz! Nekem, eszem ágában nem volt útálni őket, most csak egy ordítozó orángutánt láttam magam elött, aki dühöng! Na, így csinálnak maguk, maguknak nem rasszistából rasszistát. Nem okos lépés. Kapnak a fejükre, és nagyon fognak csodálkozni! Remélem, hogy novemberig épp bőrrel megúszom. Ezt csak úgy zárójelben jegyezném meg. Azért kicsit fura, hogy egy rakás szines bőrű nő, szőke műhajat csináltat magának. Fehérítik a bőrüket. Az nem baj, ha nem áll jól, idegen tőlük, az nem érdekes. De, engem ez sem érdekel. Mi folyik itt? Nyugodtan szeretnék élni!

Azt szokták mondani, tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet. Így, figyelem a demokratákat is. Ez az Allan Piper a Now This oldalon, olyan batomságokat beszél össze, hogy felmegy a vérnyomásom. Tudja, hogy nagyon szar a közbiztonság a városban NYC. De, erről egy szó nem hangzik el! Beszéltem valakivel, aki már itt volt a hetvenes évek végén. Azt mondta, hogy akkor volt kb. ilyen a helyzet, mint most. Mindenki útált mindenkit. Fegyveres rablások, fosztogatás, gyilkosságok, drogozás 1ooo- el. (nem mintha most nem) Rudi Giuliani tett akkor rendet. Szegény Giuliani már nem a régi, megöregedett. de Blasio, egy kutyafing hozzá képest. Nem lehet egy napon emlegetni. Egy közös van bennük, hogy mindketten olasz származásúak. Nehogy valaki azt higgye, hogy teljes rasszista lettem. Nem! Részleges. 

Ja, vettem barna hajfestéket, mert a szőke fejem irritálja őket. A választásokig, barna leszek. 

 

 

George Floyd életvitelszerű bűnöző, és más dolgok

Nem vagyok hajlandó egy Career Criminal (életvitelszerű bűnöző) embert "Nemzeti hősként" ünnepelni! 

Nem vagyok hajlandó letérdelni senki elött! 

Nem vagyok hajlandó szégyellni magam, mert fehérnek születtem!
Nem úgy szocializálódtam, hogy útálni kell a szinesbőrű embereket! Eddig, bizony liberális voltam, de ez megszűnt! Jó ideje érik bennem! Halálra váltan néztem a videót, a teljes majd 9 percet, amikor a rendőr térdepelt ennek a szerencsétlen embernek a nyakán. A felelősöket meg fogják büntetni! 

 Szinesbőrű/ fehér/ sárga/ rendőr, ember tök mindegy, szadisták vannak minden árnyalatban. Erre a rendőrre különösen sok volt a panasz. Le kellett volna már régen szerelni!
Itt, az északi államokban, nem találkoztam rasszizmussal, illetve inkább a szinesbőrűek voltak velem szemben előítélettel. 2 hete, meg is támadtak, holott egy szinesbőrű MS- es, 38 éves hölgyet mentem ápolni, tisztába tenni! Harlem legrosszabb környékére! 112 ST. West ahol a folyosón, emberi fekália volt. A betegem mondta, hogy az egész ház, meth- en van, vagy abból él! Igen, féltem azon a környéken! Egyetlen fehérbőrűként! Nővéri pályafutásom alatt, 3 kedvenc betegem volt, abból 2 szinesbőrű! A börtönök 8o % szinesbőrű. Vajon miért?
A rendőrséget le akarják szerelni! Ki fog kijönni, ha baj van? Ki fog megvédeni bennünket? Igen, a szinesbőrűeket is? Nem a BLACK LIFE MATTER! ALL LIFE MATTER!

 

1998 – 10 hónap börtön fegyveresen elkövetett rablásért

2002 – 8 hónap börtön kokainozásért

2004 – 10 hónap börtön kokainozásért

2005 – 10 hónap börtön kokainozásért

2007 – 5 év börtön, mert fegyveresen kirabolta egy terhes nő otthonát

Ti tényleg ezért tüntettek?
Tényleg ezért kell földig rombolni Amerikát?
Ezért kell világszerte fekete borítóképeket kirakni?
Tényleg ezért az emberért teszik ki a magyar celebek a fekete profilképeket? 

Más. Trump

 Lehet, hogy nem elnöknek megfelelő a stílusa.
Lehet, hogy nem olyan kifinomult a retorikája.
Lehet, hogy nem politikus, mint aki tudatosan erre készült. (időnként, úgy beszél, mint egy teherautó sofőr, a rosszabbik fajtából)
Lehet, hogy nem jóképű.
Lehet, hogy szereti a fiatal nőket.(hol érdekel, mit csinál a magánéletében)
Ő, nem politikus, hanem üzletember.
De, rá fogok szavazni ezek után, mert a számok beszélnek. Ezeket a számokat, jó ideje figyelem. A magánélete, nem érdekel. Nem amiről csak hadoválunk, meg jópofizunk. Gyerekekkel fotózkodunk, mert azt úgy szeretik az emberek. 2016- ban, azt hittem, hogy egy világ omlik össze bennem, mert Trump lett az elnök! De, a számok beszélnek!
Sokan vannak így rajtam kívül mások is! Ha, valakinek ez nem tetszik, sajnálom. Lehet továbblépni. Mindenki arra szavaz, amit jónak lát, és a józan esze diktál!
Eddig, liberális voltam, de ez megszűnt, és érik bennem jó ideje, nem csak azóta, amióta megtámadtak. Sajnos, az az érzésem, hogy nem egyedi eset. Nem lehet csak szónokolni! Állítólag, demokrácia van.
És még valami, A dátum nem stimmel, mert Obama mandátumának lejárta utáni adatok ezek! Tessék utánanézni. Pillanatnyilag, félek kimenni az utcára! Csak azért, mert fehérnek születtem. Ja, és ha ezt egy szinesbőrű, kék, esetleg okker sárga elnök produkála, akkor rá szavaznék!

A zavargások, fosztogatás és egyebek novemberig fognak tartani, a választásokig! Félek, és ezért felhívtam a rendőrséget fegyverviselési engedély miatt. NY államban, ha nincs üzleted/ és vagy nincs nagy vagyonod, mivel Demokrata állam, nem lehet fegyvered. Gondoltam, sebaj veszek rendőrségi, tehát hatékony könnygáz sprayt. Azt sem lehet. Szerencsére, be tudtam szerezni más módon, és nem fogok hezitálni használni sem! Ha, nekem 1 éve valaki azt mondja, hogy Demokratából Republikánus leszek, kiröhögöm!

Mostanában, nem ajánlom senkinek, hogy idejöjjön turistáskodni. Veszélyes! 

 

2020 nem épp szerencsés év

Több hónapos punnyadás után, végre kaptam állást egy Agency- től.
Ma reggel, nem tudtam elmenni dolgozni, és azt hiszem, hogy oda nem is fogok. 8.30- kor, kiszállatam a 2- es Subway 110 utca állomásán, hogy eljussak a munkahelyemre. A peronon, 4 Afro amerikai fiatalember körbeállt, és NO WHITES!, NO WHITES! kiálltásokkal, "White bitch get out from here, we trow you under the train!" A lábam kocsonya lett, egy szót nem tudtam szólni, és a másik kijárat felé futottam. Fel a lépcsőn, mint a nyúl, és be egy taxiba haza. A környéken, csak feketék laknak, és nem a legjobb környéke Harlemnek sem. Amikor, megkaptam ezt munkát, fogalmam sem volt, milyen környékre tévedek. Megsajnáltam a nőt, és úgy gondoltam, hogy nem lesz baj. Multiplex Sclerózisos, bútora alig. Mélyszegénység. Engem, NY állam fizet. Vittem neki ágyneműt, nem is használt zoknikat, stb. Ez, persze nem volt a homlokomra írva! Ez, George Floyd értelmetlen halála miatt történt, ami nagy disznóság, és ha nincs felvétel róla, akkor ezen is keresztül siklanak, mint más rendőri túlkapásokon.
Soha többet nem megyek oda, mert halálra rémültem. Vasárnap reggel, senki nem is volt az állomáson. A telefonom nem mertem elővenni. Nem óhajtok áldozat lenni. A fekete lakosságnak, elege van a rendőri túlkapásokból, és ezért mindenkin bosszút akarnak állni. Teljes az őrület!

Amerikai álom?! Ilyen már régen nem létezik! Napi, 10, 12, esetleg 24 órás munkával megkeresel jó pénzt. Ha, jó helyen vagy. Van iskolai végzettséged. De, a harlemi fiataloknak sem múltjuk, sem jövőjük nincs, a családok szétziláltak, ha nem valami sport zseni, zenei csoda, vagy kiemelkedően jó a középiskolában, akkor semmi sansza, hogy kikerüljön a mérgező milliőből. (ők kapnak ösztöndíjat). A felsőoktatás elérhetetlen számukra. Rettentő drága. Marad a munkanélküliség, segélyek, nyomor. Most a Covid is rátett egy lapáttal, olyan gazdasági válság elé nézünk, hogy beláthatatlan. 40 millió munkanélküli, és a szám, csak növekedni fog. Kik azok, akiket legelőször elküldenek? A feketék. Amikor Delaware- ben laktam, a Rehaben ahol dolgoztam, 3 fekete kollegám vitatott meg, egy aktuális betegem gondjait, és gyanutlanul közéjük álltam. Elbeszéltek a fejem felett! Rám sem néztek! Na ott érttem meg, hogy mi az, hogy rasszizmus! Pedig az Észak- keleti parti államok, liberálisak. De, tulajdonképpen nem. Amerika alkotmánya kimondja, hogy mindennemű faji megkülönböztetés, akár szóban, vagy írásban TILOS! Sőt, büntetendő! Hangzatos szavak!
Igaz, hogy Bronx- ban lakom, de egy viszonylag rendezett környezetben. A ház tiszta. Itt van a botanikus kert, és az állatkert. Itt, nem veszélyes lakni. Mondjuk, nem kell kószálni éjjel.
A hollywoodi filmekben is pontos mérlegre van téve, hány negatív szereplő lehet fekete, mert annak arányában kell betenni a moziba pozitív feketét is! Tessék megfigyelni. A főgonosz, meg soha nem lehet csak fekete.
Más. A rendőrök között is van elmebajos, szadista, rasszista. De, meg kell mondjam, hogy nekem soha nem volt konfliktusom velük, sőt! Nagyon kedvesek. Normális körülméyek között. Akinek meg sáros a lába, annak általában fegyvere is van, és sanszos hogy lelövik őket. Halálra vannak rémülve. Ezért, 45 évesen nyugdíjba mehetnek. Sokakat elvitt a járvány is! Most, különösen céltáblák lettek, mint ahogy a fehér lakosság is! Bizony nekem is felfordult a gyomrom a videó láttán, hogy egy valóban élvezettel térdel zsebre tett kézzel, egy másik nyakán majd 9 percig! A nyaki ütőéren. Ha, elszorítod mindkét oldalon, kb. másfél perc alatt, el lehet ájulni. Egyszerű, az agy nem kap oxygént.
Még valami, a tüntetők között nagyon sok a fehér ember!

Anyám

Ma 1 éve, május 9.- én itthon ültem, és moziztam. Kb. ilyenkor. 21.00 kor. Egyszercsak szól a telefon, a nővérem volt, és pillanatra rossz érzés fogott el. Ilyenkor már hajnali 2 van otthon. Senki nem szokott otthonról ilyen későn telefonálni. Ahogy megszólalt, tudtam, hogy baj van, nagy baj. Elvesztettük az édesanyánkat. Nemrég jöttem vissza Magyarországról. Egy hete kb. Ausztriában is voltunk a lányommal, ügyes- bajos dolgainkat intézni. Sokat voltam anyámmal, a lányom is. Még egyszer utoljára. Ő sem él otthon. Még emlékszem, hogy a kapuban álltunk , és a Lányom integetett neki, ő meg az ablakból integetett vissza. Csak ott állt szegénykém, kicsi volt, és szomorú. A szivem szakad, ha rá gondolok! Nem volt jó érzésem, amikor visszautaztam magam is, még kérdezte a nővérem, hogy okos-e visszautazni. Pedig, én is éreztem, hogy nemsokára itt a vég. A szeméből eltűnt az értelem, nem igazán tudta követni a beszélgetéseket.
Azonnal jegyet vettem, és hazautaztam megint. Ezúttal, a temetésre.
Ma beszéltem a lányommal, ahogy mostanában minden nap, és csak vidám dolgok jutottak eszünkbe róla. Nevettem, közben a könnyeim csorogtak. Imádtuk a bolha piacot, rendszeresen kimentünk, mazsolázni. Egyszer volt, hogy találtam egy csodás 501- es gombos farmert, ami 26- os volt, és anyám ott nevetett rajtam, hogy ez hogy fog rámjönni. Visszajöttem Amerikába és a kezembe került, (még mindíg megvan, de már megint nem jön rám) és 1 hónap múlva be tudtam gombolni. Meg amikor egy óriási karácsonyfát vettünk, és nevetve cipeltük ketten, szakadó hóesésben. Aztán, amikor mindíg, minden vásárlást, csavargást titokban kellett csinálni, mert apám nem szerette, és az ajtó mögé kellett eldugni az előszobában, mintha csak sétálni mentünk volna. Amikor, másnapos zsemlét csomagolt a gimiben uzsonnára, és cseréltem az egyik osztálytársammal, és az reklamált. Anyám mondta, hogy nagyon sajnálja, kérj tőle elnézést. Amikor, kiszöktem az ablakon, miután lefeküdtek aludni, és amikor visszamásztam, ott ült a sötétben a fotelban. Lebuktam. Persze, ez nem jelentette azt, hogy legközelebb nem mászok ki. Nagy szabadságom volt, azt csináltam, amit akartam. Szegénykém tudta, hogy az öntörvényű lányával, nem tud mit kezdeni. De, mindent el lehetett mondani neki. Azokat is szerette, akiket utálni kellett volna. Mindíg csinos volt! Sok száz, és ezer sztori. Imádta a kertjét, és még 86 évesen is gyomlált, ültetett, szaladt a piacra. 2 évente, igyekeztem hazamenni. A skype, meg a Viber, nem pótolja a személyes találkozásokat.
Ez az élet rendje, ezzel együtt kell élni. Drága mamám, nyugodj békében! Mindenki jó szívvel gondol rád, én meg még beszélgetek is!

Covid 19

Egy ismerősöm kérdezte,  hogy én hogy élem meg itt NYC- ben a mostani helyzetet. Mindíg mások írásait posztolom. Úgy döntöttem, hogy válaszolok. Nehezen! Nem, nem dolgozom. Február 3.- án jöttem vissza, Magyarországról, és Ausztriából. A LOT direkt járatával. 1 nappal, a visszautazásom elött, kaptam egy emailt, ahol pirossal szedve egy kis figyelmeztetés volt, hogy aki Kínában járt 2 hete, azt amennyiben nem amerikai állampolgár, nem engedik be Amerikába. Ha, amerikai állampolgár, akkor karanténba helyezik, 2 hétre. (ma, már tudjuk, hogy ez sem volt igaz!) Akkor, még arról lehetett tudni, hogy kemény járvány van Kínában, Wuhan- ban.
Nem is gondoltam semmi veszélyre, mert 3 éve jártam Kínában. Tehát messze van, nem is érdekel különösebben, engem nem érint. Úgy jöttem vissza, hogy biztos állásom van. Pár évvel ezelött, volt egy betegem, most a férje gyengélkedik. A lánya hívott fel, még mielött haza utaztam volna. Tehát, emmiatt nem aggódtam.
Közben, elmentek nyaralni, és az öreget is vitték, így Március elejére mondták, hogy számítanak rám. Március elejénén, telefonáltak, hogy aki az öreggel volt eddig, az marad is. Akkor már tudni lehetett, hogy nagyobb a baj, mint gondoltuk. De, látszólag, minden működött, nyitva volt, stb. Elmentem orvoshoz, hogy meglegyenek a legfrissebb leleteim, az egészségi állapotomról, Drog- teszt stb. Úgy tudok közvetítőnél jelentkezni, mert itt ennélkül nem vesznek fel sehova. Privát munka megszűnt. Amikor elmentem, az addigi betegemet otthagytam. Gyomorfekélyt kaptam tőle. Teljes elmebaj. Szeptemberben volt 1oo éves. Nem fizettek rendesen, cigánykodtak a fizetéssel, stb. Nem megyek bele a részletekbe.
A közvetítők bezártak. Illetve, idősek otthonában, vagy kórházban akartak munkát adni, ahova nem mentem, védőfelszerelés hiánya, magas megbetegedések száma, stb. Még vannak terveim, ha lehet nem öntetném magamra a vírust vödörszám. Mivel, nővér vagyok, tisztában vagyok vele, milyen hamar nagyon nagy baj lehet.
Itthon vagyok, távgyógyítani nem tudok, egy csomó helyre elküldtem az önéletrajzomat.
Ekkor, már bezártak az iskolák, üzletek, szinházak, minden. Csak a létszükséhez elengedhetetlen boltok voltak már nyitva. Social Distancing lépett érvénybe. 2 hétre vásárolok, nagy nehezen sikerült interneten aranyárban maszkot rendelni. (25 Centes maszkot, 3 dollárért kaptam a patikában, 1 db.- ot.) Kesztyű volt itthon.
2 hónapja vagyok itthon. Manhattanben nem jártam, nem tömegközlekedek. Ritkán megyek ki. Ha, jön valaki velem szemben, kimegyek az úttestre, mert alig van közlekedés. A boltban, is csak maszkban- kesztűben megyek ki. Gyorsan kapkodom az árúkat. Alig kapok levegőt, a maszk alatt. A kiszállítási kapacitása a boltoknak nem elegendő. Pizzát, kész ételt lehet rendelni. Az utóbbit aranyárban. Jól bírom a monotóniát, 3 napig eszem ugyanazt, nem zavar. Az sem zavar, hogy összehúztam a nadrágszíjat. Spórolok.
A hírek ijesztőek, így magánzárkában vagyok, ami most már kezd egy kicsit zavarni. A "jobb félni, mint megijedni" elvet vallom. Továbbá, én Bronx- ban lakom, azon a környéken, ahol a lakosság nagy része latin, ill. Afro- amerikai. Válásom óta, nem a nyugis kertvárosban. Itt, megjegyzem, jobban érzem magam. Alkoholos fertőtlenítőm van. Azt sem lehet kapni!
Szóval, Amerikát jól derékba vágta a Covid19. Felkészületlenül, dilettáns módon. A világ első számú országáról kiderült (már számomra nem elöször) hogy messze már nem az, ami volt valamikor. De, még mindíg szeretnek úgy csinálni, mintha! Ha, kidolgozod a lelkedet, akkor még mindíg a legjobb, de ha te 4o órás munkaidőben gondolkozol, akkor meg vagy lőve! Hozzáteszem, a világ egyik legdrágább városában élek. 96 órát dolgozom egy héten. Így tudok megélni, és félretenni. Nincs ez másképp másokkal sem!
Egy közvetítő jelentkezett, akik komolyan is vettek. Most 2 hete, internetes kapcsolatban vagyok velük, és a szerződésemet is emailben küldték el, amit beszkennelve küldtem vissza aláírva ma reggel.
De, még ki tudjam mikor tudok konkrétan munkába állni.
Ami tényleg félelmetes, hogy rendőrautók, és mentők szirénázva száguldanak, autó forgalom alig van! A távolságtartás bejött, de ha engednek a gyeplőn, ki tudja nem lángol fel újra a vírus? Most, pont 3 napja kicsit enyhült a megbetegedések száma, de még mindíg félelmetes. Szerencsére nekem van tartalékom, de nagyon sokaknak nincs. A többségnek nincs. Nem tudom, mikor kezdődnek a rablások, és a fosztogatás.
Az én szakmámban, nincs távápolás. Tehát, nem tudok itthonról dolgozni. A veszteségem jelentős. De, még mindíg jobb, mint meghalni. Még mindíg nincs elegendő védőfelszerelés. Az ürhajós szkafanderek, mint németországban, Ausztriában, nem létezik. A minap, jött egy általános felkérés, hogy aki nővér, vagy nővér volt, az jelentkezzen. Nem jelentkeztem, a fetebb említett okokból. Nem akarok hősködni. A rebbellis korszakomból kinőttem. Ide lőjetek, szlogen már nem játszik.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy mintha hülyék lennének az emberek! Az elrettentő hírek, képsorok a tv- ben, és a neten, nem pánikkeltés, szenzáció hajhászás céljából készülnek. Késő délután mentem a minap a boltba. Látom, hogy a parkban legalább 3o- 35 ember jamborizik jókedvűen iszogatnak, beszélgetnek, se kesztyű, se maszk. Sötétedés után, alig van maszk valakin. Este nem fertőz a vírus?
A haszid (ultraortodox) zsidó közösségeknek esze ágában nincs betartani a távolságtartást. Most lesz, van a legnagyobb ünnepük, a Peszah, (húsvét) ami azt hiszem, 9, vagy 1o napig tart. A rendőrök csak odahajtanak autóval, és szépen kérik őket, hogy oszoljanak, amire magasról tojnak. Isten megvédi őket! Egy frászt véd meg!
Mielött hazautaztam volna, állítólag, már itt volt a vírus China town- ban. Akkor jártam ott. Lehet, hogy túl vagyok rajta, nem tudom. A tesztnek nem sok értelme van, a serology teszt- nek van értelme, ami kimutatja az antitesteket a szervezetben. Egyenlőre, erről sem lehet tudni, hogy meddig vagy védett. Fél évig, vagy a Nagy Pharma a profit érdekében fél évente beadatja neked, mert hogy mutálódik a vírus.
Szóval, ennyit tudok írni erről. Igen, nehezen élem meg, de egyenlőre jól vagyok. Nagyon sokan hívtak a világ minden tájáról ismerősök, akikkel nem találkoztam évek óta! Nagyon jól esett. Akitől meg vártam volna, az meg sem kérdezte. Saját kajáit posztolja nekem privátban. Furcsák az emberek! Pedig tudja, hogy a jelenleg legferőzöttebb, és leghalálosabb fertő kellős közepén vagyok. Igen, háború van, az ellenség nem látható. Köszönöm a figyelmet!

Koronavírus, Covid19

Nekem a Korona vírusról a karanténról Giovanni Boccaccio, Dekameron- ja jut (tíz nap, a jelentése) az eszembe. Mintegy 100 novelláját unatkozó és belső rózsakertek magányára ítélt hölgyek mulattatására és okulására szánta Boccaccio. A novellák pikáns témáit, kacérkodó papjait és házasságtörő menyecskéit elnézve azonban okkal feltételezhetünk némi ironikus mosolyt szerzőnk ajkán, az "okulásra" való tekintettel. Az 1348-as pestisjárvány idején játszódik a Fekete Haláltól sújtott Firenzében. Hét fiatal hölgy elhatározza, hogy elhagyja a várost, míg a pusztító kór dühöng, s három fiatalember kíséretében egy vidéki villába vonulnak. Hogy gyorsabban teljenek önkéntes száműzetésük órái, hőseink érdekes történetekkel múlatják az időt. Mindannyian egy-egy történetet mesélnek el naponta, így kerekedik a történetek száma a tizedik nap végén 100-ra. Ekkor született meg a novella, a latin novello szó jelentéséből, ami rövig egy téma köré csoportosuló, kevés szereplő részvételével, lehetőleg csattanóval a végén viszonylag rövid történet.

A mi esetünkben, tovább fog tartani 1o napnál. Érdekes egybeesés, hogy Itáliában történt, most is ott tombol legjobban a Covid 19. Továbbá a Pestis ami bakteriális, szintén Ázsiából származik. Akkoriban, kereskedelmi hajókon, a patkányok terjesztették. A mostani járvány, egy agresszív vírus. Amerikára nem terjedt át, hiszen nem volt még felfedezve. Illetve, akkor is itt volt, ahol most. De, Amerigo, és Colombusz, még nem tette be pusztító lábát erre a földrészre. Amerika, most 3 nap alatt bronzos lett. Előkelő 3. helyezést ért el, Ítália, és Spanyolország után. Megbetegedések, és halálozások tekintetében. Későn kapcsolt, hogy ennek fele sem tréfa. A Pestis gyógyítható azóta, ugye az antibiotikumok által, erre a rohadt vírusra még nincs gyógyír, csak egymás elkerülése. Karantén. Szóval, jó időszak az írásra. Nekem, most nem megy. Néma vagyok. De, gondoltam, hogy ezt megosztom, mert ez ugrott be a fejembe. Nyugodtan, osszátok meg másokkal is, ha érdekesnek találtátok. Lám, a történelem ismétli önmagát, 1348 Pestis, 2o2o Korona vadfene vírus. Ja, majd elfelejtettem, hogy akkoriban, Európa 1/3 elpusztult. Szóval, nem borulunk egymás nyakába, és önkéntes (illetve már nem is önkéntes) számüzetésben vagyunk. Tehetetlenek vagyunk. Ja, és főleg, nem látjuk a végét!

annyiszor készültem megírni

ezt a posztot. Egyszerően nem tudtam. Volt idő, amikor könnyen ment az írás, most nem. Kezdem ott, hogy miután kifizettem a horror adót a jövedelmem után. Egyszerűen besokalltam Etheltől. Maxon megy a tv, folyton ordítanom kell, Hatalmas zajszint. Panaszkodik a telefonban, hogy nyershússal akarom megetetni. (Csak 2 órát főtt a csirke, ami félóra alatt kész) Főzelékre kell csinálni. A csontok meredeznek ki a lábasból. Ja, és azok az ócska lábasok!
Szóval, volt egy késztetésem, hogy meglátogassam anyukámat. Ausztriában is volt elintézni valóm, így a lányomat is hazarángattam szó szerint. Az első héten, olyan beteg voltam, mint még soha! 39.5 volt a lázam, ami nálam egyéni rekord. Én hozhattam, mert sorban mindenki beteg lett! Anyám is!
Megjött az unokahúgom a férjével Svédországból is.
Ami azonnal feltűnt, hogy nyám szellemi állapota rosszabbra fordult. A messengeren, ez nem tűnik fel annyira, ill. semennyire.
Testileg- szellemileg leépült. Szörnyű, amikor az ember szembesül vele, hogy az édesanyád, egy okos asszony volt, aki kínosan ügyelt a külsejére, környezetére szépen, lassan nem is önmaga. Szerencsére, ebből ő maga semmit nem észlel. A nővérem sem, úgy mint én, hiszen vele él.
Az utolsó 2 hétben, reggel, amikor lementem hozzá a szobájában éreztem azt a tipikus szagot, amit nem lehet elmagyarázni. A haldoklók szagát. Amikor, kisbaba van a háznál,akkor baba szag van a házban. Annélkül, hogy parfümöznéd. A haldoklóknál, meg haldokló szag van. Akár 5o, akár 94 éves. Nem öregszag. Tudom, hogy a családból, ezt csak én érzékelem, foglalkozásomból eredően. A vég elött, 2-3 héttel jelenik meg.A haldoklót nem úgy kell elképzelni, ahogy azt a filmekben látni, hogy felszik az ágyban, és képtelen bármire. Funkcionál még egészen jól, látszatra.
Igyekeztem sok időt tölteni vele. Nem is voltam a városban, csak amikor a lányommal, az M1- es felé kanyarodtunk, és visszafelé. Nekem anyám, volt a legfontosabb személy, vele mindent meg lehetett beszélni, és nagyon sokat köszönhetek neki. Belőle csak egy volt. Már nem tudtam vele beszélni értelmesen 4 éve.   
Márc. 19.- én utaztam, és ápr. 25.- én jöttem vissza.
Elvégeztem közben egykiegészítő tanfolyamot, mert privát alkalmazásban voltam, és lejárt a lizenzem, amivel újra alkalmazottként tudok dolgozni.
Közben, értesültem róla, hogy a Mama állapota egyre rosszabb. Bevitték a kórházba. Csütörtökön, éjjel 11, és hajnali 4 között megállta szive május 9.- én. 94 éves lett volna július 19. - én.
Fel sem fogtam, amikor a nővérem telefonált. Nincs többé. Akármennyire is növényi állapotban volt, de ott volt!
Most, megint utazom. Hamvasztották, és jún. 13.- án lesz a temetése. Apám mellé teszik. Peregnek a képek, milyen volt amikor még 1oo%- on pörgött. Nem volt lehetetlen számára. Volt egy kis paplan- párna készítő "üzeme", közben, vezette a háztartást. Szaladt a piacra. Milyen volt, amikor mérges volt. Haragudott azokra, akik halogatták a dolgokat. A "majd" emberekre. Csupa szeretet volt. Még azokat is szerette, akiket útálni kellett volna. Mindenki szerette.
Neki már jó. Nekem, nekünk rossz. Ilyenkor magunkat siratjuk, hogym már nincs kihez odabújni. Nem vagy már senkinek a gyereke. Nincs hova hazamenni. A ház, megvan még. El kell adni.
Dolgoznom kell, de nem tehetem meg, hogy nem megyek haza.
Ezentúl, nem lesz hova hazamenni. Ha, hazalátogatok, az vendégség lesz. Nem hazamenetel.
Szeretem a testvéreimet, de én már nem fogok hazajárni.
Még 1ooo dolog van, amit mondanék, de nem tudok.....
Drága Mama! Nagyon szeretlek!

Lehetne másképp is!

Nem értem, és akkor sem fogom megérteni, ha meg akarják magyarázni. A barátaimról van szó, akikkel együtt lakom. A pasi, nevezzük P - nek. 19 éve van itt, dolgozik, mint állat. Költöztet. Otthon tanár volt. A csajszi, nevezzük A- nak, takarít, egész héten meg nem állnak. Értelmiségi ő is. Szóval, hajtanak, de nem jutnak igazán sehova. A- nak nincsenek gyerekei, P- nek 3 gyereke van, akik felnőttek. Nyáron, jönnek mind a 3- an. A kidolgozza a lelkét, munka után is, süt- főz, takarít. A 3 felnőtt gyereknek igényei vannak. Méghozzá nagy igényeik. P, meg megvesz, elvisz, megtesz mindent. De, főleg, kifizet. A gyerekek meg úgy vannak, hogy aki Amerikában él, az tele van. Nagyon keményen kell dolgozni. Most, A kiborult. Mindent széttört a konyhában. Elment. Most kisvártatva megjött, és fekszik a földön. Köhög, harákol, hányni készül. Nem megyek ki, mert semmi közöm hozzá, útálom a piás embert. Ha, barát, ha nem! Ezzel, semmit nem lehet megoldani. Apám féktelen cirkuszai jutottak eszembe. De, A nem ilyen. A szorgalmas, A csak azt nem bírja elviselni, hogy ahogy egy kis pénzt összeraknak, jönnek P gyerekei, és mindenből a legjobb kell.
A eltűnt, aztán megjelent, és összehányta magát az előszoba padlón fekve. Mondom P -nek, csináljunk vele valamit, mert ne hagyjuk így szegényt. P, csak legyintett, én tettem a feje alá egy párnát. De jó, hogy nekem ilyen gondom nincs! 

 

A 3.

Ma megtudtam, hogy meghalt az első férjem. Nem volt jó érzésem, mert néha azért beszéltünk telefonon. Az utóbbi időben annyi minden történt az én életemben is, hogy nem volt egyszerűen az eszemben hogy rátelefonáljak. 2o17 január 1o- én, (2 nappal a születésnapja elött) elment futni Karintiában az erdőben. Nagyon hideg volt, és elesett, de nem tudott segíteni magán. 1 hét múlva találták meg. Ma, jött egy ötletem, és felhívtam az öccsét, és ő mondta el. Nagyon hamar lerázott, jó Európában már szenteste volt, megértem.
Csakhogy, van itt egy kis elintéznivaló, meg egy kis bökkenő! Mégpedig, a ház! Üresen áll. Nagyon óvatosan kérdeztem az öccsét, hogy nekem vannak még ott fotóim, erre ő rövidrezárta az ügyet azzal, hogy üresen áll. Szóval, közel 2 éve halott, és a ház üresen áll?? Mi a tervük vele? Ugyanis nekem van a házhoz közöm. Egyenesági leszármazottja nincs, a lányom az egyedüli. Engem, senki nem hívott fel?? Nem keresett meg? Az osztrák követségen keresztül meg lehetett volna találni!
2oo9- ben találkoztunk utoljára, akkor szerette volna, ha visszaköltözöm. Nekem még a hátam is borsódzott az ötlettől. A ház, úgy nézett ki, mint amikor én otthagytam, 1986- ban. Szerintem, én takarítottam ott utoljára. Az a káosz leírhatatlan volt. Seggel jöttem ki! Utánam, soha többet senkije nem volt. (úgy látszik, hogy én csak ilyen nem evilágra való, fura szerzeteket tudok kifogni. Nem is kisérletezek már) Nem volt szerelmi házasság. Az osztrák hatóság, ki akart tenni az országból. Kénytelen voltam, a saját jól felfogott érdekemben. Erőszakos, akarnok volt.
 Ő volt a 3. aki közel állt hozzám, (ki jobban, ki kevésbé) és meghalt. Most szereznem kell, egy osztrák ügyvédet, és valószínű a lányommal együtt oda kell utaznom.
 Sajnálom. Nyugodjék békében.

Átváltozás

Ethel átváltozott gonosz boszorkánnyá. A lánya ott van nála 1, másfél  hónapig. Azóta, csak megy az ádáz veszekedés, úgy érzem magam, mint egy fronton. Nem szólok semmit, meghallgatom mind a két felet, de egy őrület közepén vagyok, heti 5 napot. Sokszor, rajtam csattan az ostor, mert az öreglány mérgében, velem is ordibál. 99 éves, gonoszkodik megállás nélkül. Egy harcmező az egész ház.
Étvágya nincs, ezért jött a dietetikus, hogy egy komplett menüsort összeállítson neki. Hiába minden, egyszerúen, nincs étvágya. Kezd olyan lenni, mint Olga, akinek semmi nem volt jó, de nem csak nálam, hanem az utódomnál is, ugyanez a probléma.

Visszatérve Ethelhez. Kezd elviselhetetlen lenni a lét, karácsonyi pénzt, egy fillért nem kaptam, holott ez itt szokás. 99 éves, egy mosolygós, kedves néni volt, most egy boszorkány lett.

Furcsa

Nyár van, fiatal vagyok. Alakom tökéletes, fekszem egy magán strandon. Betelepszem, egy kis bódé szerū mögé egy nyugágyra. A bátyám kisfia ott játszik körülöttem. Meleg a nap. Egy hirtelen ötlettõl vezényelve, leveszem a felsõmet.  Játszom, beszélgetek a gyerekkel. Szemben egy ház. A hátsó ablakban, megjelenik egy nõ, meredten néz. Kisvártatva, megjelenik egy pasi, majd egy másik nõ, még egy pasi. Rosszallóan ingatják a fejüket. Nem tulajdonítok különösebb jelentõséget neki. Amerikában vagyunk. Beperelnek. Az ítélet, $17.500 büntetés, közszemérem sértés miatt. 3 generáción keresztül kell fizetnem a bírságot. Tehát, ha én nem tudom fizetni, akkor a lányomnak kell törleszteni, és annak a majdani gyerekének. (ezt a marhaságot) 

Megkérdeztem õket, hogy miért pereltek be, hiszen eldugott helyen voltam, a házuk hátsó ablakán zsaluk voltak, azt be lehetett volna csukni. Talán, amishok, vagy miért? Erre nem kaptam választ. Annyit, hogy a gyerekeik láthattak volna, és ez tilos Amerikában. A 2 házaspár elvált az eset miatt! 

Nagyon furcsa álom, ennyire komplex történetet, még soha nem álmodtam, vagy legalábbis, nem emlékszem rá! Lehet, hogy régen álmodtam komplex történeteket. A bátyám nagyobbik fia, 40 éves most. Soha, még amikor tökéletes alakom volt, akkor sem vettem le a felsõmet! 

Áprilisban, vagy májusban

valamelyik barátom ismerőse az FB- n, kedvesen megszólított, hogy ajánlanék- e egy dalt, mert a diákjai Anatómia vizsgájával vége lesz az évnek. Csodálkoztam rajta, mert nekem nem volt ismerősöm. Nem tudhatta, hogy nagy zene kedvelő vagyok, zárt az oldalam, és szinte minden nap poszolok zenéket.
Lassan, elkezdtünk beszélgetni, szimpatikus volt, felvettem ismerősnek. Szakállas, mackós pali. Sokmindenről beszélgettünk írásban, mert az hamar kiderült számomra, hogy nem ért a computerekhez. Se, Viber, se a messenger, se Skype. Szóval, nem boldogult vele. Mondom, kedves volt, és szimpatikus, habár pszihológus, és van a családban elég, és mind hülye!
Szóval, van egy magán iskolája, parapszihologia, stb. Sokszor, hajnalig írásban csetelgettünk, hajnalig fennmaradt. Balaton, és Budapest között ingázgatott. Egyre több dolgot tudtam meg róla. Azt hittem, lehet belőle valami, mert értelmes, kedves volt. Elkérte a telefon számomat. Mondtam, hogy hiába, mert Európából nem lehet csak úgy felhívni, csak Canada, USA, Latin Amerika. Kértem, hogy kérjen segítséget Viber, messenger, Skype ügyben, láthatjuk is egymást, nem kerül semmibe. Erre azonban nem került sor. Mindíg volt valami kifogás, mellébeszélés. Van itt egy olyan kártya, amivel lehet telefonálni viszonylag olcsón. Én, minden héten vettem, és beszélgettünk órákat.
Aztán, hirtelen elszemtelenedett, lehülyézett, kimondottan sértő megjegyzéseket tett, sőt még az FB posztjaim alá is hülyeségeket írt. Sőt, követelőzött. Erre én, hogy nem dobhatok semmit el csak úgy, nem költözhetek haza, mint nővér, éhenhalok otthon. Aztán, a nyugdíj miatt is itt kell maradnom még 4 évet. Nem szolgáltathatom ki magam senkinek látatlanban. Éreztem rajta, hogy részegen beszél velem rendszeresen. Megkértem rá, hogy mivel én nem iszom, így legyen szíves józannak maradni, ha beszélgetni akar, vagy ha gyáltalán kapcsolatban akar maradni velem. A válasza az volt, hogy ne vetítsem ki rá a múltbéli sérelmeimet! Mi van??? Nem vagyunk egy hullámhosszon, ha én józan vagyok, őmeg részeg. Útálom! Ne hülyézzen le senki! Soha többet nem viselek el semmiféle erőszakot, még verbálisat sem!
Szóval, a beszélgetés után, megírtam neki, hogy nem fogom többet hívni, mert ez így nem ok. Azt gondoltam, hogy talán lehet belőle valami, én is megpróbálom úgy intézni a dolgokat, hogy talán, de csak talán, meggyorsítom a hazamenetelt. Amúgy nem tervezek haza, Kanárira tervezek.
Szóval, nem tiltottam le, csak megszüntettem a beszélgetéseket. Furcsa, kommenteket kezdett írni a posztjaim alá. Közben, egy közös imerősöm kérdezte, hogy honnan ismerem, mert csodálkozva vette észre, hogy hirtelen minden posztom alatt ott van. Vigyázzak vele, mert ő a volt felesége gyerekkori barátnője, és ismeri a fazont, és még verte is az asszonyt. Atya világ! Engem, csak a hülyék tudnak megtalálni?? Aztán, írtam egy posztot az FB- n a tűzoltókról, és kimondottan ellenséges kommentek érkeztek, nem győztem törölni őket. Messengeren is részegen hülyeségeket írt.
Azonnal letiltottam! Soha, de soha nem hagyom magam többet! Hiábavaló próbálkozás! Sértett pali lett, visszautasított lett, és ezt nem bírta kultúráltan kezelni.

Pénteki nap, mozgalmas volt

Van az öreglány nyakában, egy segélykérő nyaklánc. Van egy hozzátartozó egység a nappaliban. Nem tudom, hogy minek, én ezért vagyok itt. Aludt még. Hirtelen, elkezd szirénázni a nappali egység, és vörösen villogni, és üvöltve jön a szöveg, hogy your help call in progress, pleas wait! Szívem kiugrik a helyéről. Berohanok a hálójába, hátha baj van, agyvérzés, stb., erre megkérdezi, mit keresek ott? Mondom, túlkiabálva a zajt,/ mi az hogy kiabálva, ordítva, /hogy a segélykérő beindult, azt hittem valami baj van! Ki telefonál, az unokám? Erre a segélykérő egység a nappalinan megszólal, miss XY valami baj van? Erre kirohanok a nappaliba, és mondom a csajszinak, semmi baj, csak véletlenül ráfeküdt, vagy megnyomta a gombot. Én vagyok a nővér. Válasz, azonosítószám? Megmondom. Oké, vonal bont. Megszólal a saját telefonom, a fia, Lily anyámmal mi történt? Mondom, minden rendben. Véletlenül megnyomta a gombot. Dörömbölnek az ajtón. Kinyitom, és legalább 8 gyönyörű tenyésztett férfipéldány áll az ajtóban. Tűzoltók! Baltákkal, csákányokkal, kötelekkel, hatalmas karabínerekkel felszerelve. Rámjött a nevetés. Mosolyogva mondom nekik, minden rendben, miss XY jól van! Én vagyok a nővér. Látni akarják. Benyomulnak, és körbevesznek egy töpörödött, alig 45 kilós, hálóinges nénikét. A néni nagyot hall, a tűzoltó üvölt. Minden rendben miss ? A néni meg, ne kiabáljon fiam! Az, meg mintha a felhőket nézte volna az égen, úgy nézett fel rájuk! Mitagadás, a NY- i tűzoltók gyönyörűek, még az idősebb példányok is. Az utcán nem látni ilyet! (csak úgy magunk között, a legszebb palik, akiket valaha láttam, szemlegeltető, férfiszaggal, ami nem kellemetlen, fene azt a vadászkutya orromat) Kivonulnak a tüzoltók. Kisvártatva, megint dörömbölnek az ajtón, a mentők érkeztek ki. Hordággyal, defibrillátorral. Most már komoly harcot vívtam magammal, hogy ne röhögjek fel. Meggyőződtek róla, hogy minden rendben, és elvonultak.
Kell ennél mozgalmasabb reggel?
 Ezeknél, jobb pasik voltak! Katt. a fotóra, kijön nagyban.

Melankolia

Pénteken, az öreglánynak megint családi vacsorája volt, el kellett vinnem. Meghívtak engem is, de nem volt kedvem jópofizni, feszegeni, egy tök ismeretlen idegen család kellős közepén. A múltkor hallottam a beszélgetéseiket. Sznob egy társaság. Mondtam, hogy van egy kis elintézni valóm. Dehogy volt! Köszönöm a meghívást, kedves, hogy gondoltak rám, stb., stb. Megkérdeztem, hogy mikorra jöjjek vissza. Elmentem a China town- ba kacsát enni. Oké, kicsit elöbb értem vissza. Szakadt az eső, volt ernyő nálam, leültem a közeli étterem elhagyott teraszára. Bent születésnapot ült egy népes társaság. A zajok kihallatszottak, hogy egy rakás ember kiválóan szórakozik. Felnéztem a szemben lévő ház ablakaira, a lámpák égnek, élnek jól, vagy rosszul, ki tudja? Eszembe jutott a cambodzsai fogadott lányom, na annak a családjára kiváncsi voltam. Még címük sincs, annyira szegények, de meleg szívő emberek. Sok minden eszembe jutott.
Meleg, nyári eső. Este. Az utcák üresek, ami meglepő nyári péntek este. Olyan kurva egyedül éreztem magam.
Más. Van egy kis ház, nagy telekkel Szandaváralján, a Cserhátban gyönyörű helyen. Szeretném megvenni, de most nem tudok elmenni megnézni, a saját szám ízére alakítani, nincs is aki elmenne megnézni helyettem. Valamit szeretnék a magaménak tudni, valahova tartozni. Gyökértelen vagyok. A lányom ötlete jó, de nekem még egy darabig itt kell lennem. Nem is tudom, hogy komolyan tudom venni a Kanári költözést, az előzmények után. Szeretem, hiszen az egyetlen gyerekem. De, mi van, ha másképp gondolja, vagy nem is tudom.
Papával, minden szombaton szoktam beszélni. Szegény depressziós. Már Géza sem áll szóba vele. Valami papírt akart vele aláíratni, de a Papa nem akarta. Nem az van, amit Géza akar, akkor torol. Az apján is! Hogy fel volt háborodva, hogy az öccse kidobta a Papát. Az eszem megáll. Elköltözik Thaiföldre augusztus eljén. Hála istennek!

 

Furcsaságok

Megfigyeltem, ill. hülyeség nem tudom nem észrevenni, hogy azon kívül a hosszú perióduson kívül, amíg Delaware- ben laktam, és persze sokat dolgoztam közben is NYC- ben, ne ismétlődnének periódusosan a dolgok. Mintha, valamiféle spirálban lennék.
Amikor, betettem Amerikába a lábam, akkor Borough Parkban, Brooklyn- ban kezdtem a pályafutásomat. 2 hétig, mint takarítónő dolgoztam, 3 családnál. Addig bírtam ott a létet. Haszid zsidó családoknál, rettenetes, mintha 3oo évvel visszaugrottál volna az időben. Szellemi szinvonalat is beleértve. Nyomasztó volt. Aztán, amikor Delaware államban férjhez mentem, megint visszakerültem, oda mint idősgondozó. Queensben is, dolgoztam, 67 Ave, évekkel később.
Nem sokáig bírtam, vissza Delaware, egy gyorstalpalón segédápoló lettem. Aztán, Manhattanben dolgoztam, periódusosan megint 2 helyen. Utána a főiskola, és diplomás nővérként, már kórházi gyakorlattal, megint visszakerültem Manhattanbe. 3 helyen dolgoztam, 6 utcán belül, Esat Side, 65, 68, 72. Persze, közben évek teltek el. Most megint Queens 67 Ave. Semmi összefüggés a közvetítők között. Nagyon furcsa!

Csak úgy mellékesen, ebben a Városban, 5 Borough van, ill. kerület, Manhattan, Queens, Broolklyn, Bronx, Staten Island. 8.5 millió ember lakik. Egyszerűen, nem értem, hogy miért kerülök mindíg tőlem teljesen függetlenül ugyanazokra a környékekre??? Van valami dolgom?? Nem fejeztem be valamit?

Vakáció, kirúgás, egyebek

Megérkezett a lányom, isteni volt vele a lét. A puszta lét. 2 hétig, egyetlen percig nem voltunk külön. 3 éve nem láttam, mert ő a Kanári - szigeteken lakik, én meg ugye NYC- ben. Sehogy nem tudtuk összehozni a találkozót, szabadságot. Én, voltam otthon, ő is, de mindíg különböző időpontokban. Anyukám, a jövő hónapban lesz 93 éves, és én hazamegyek/ gyünk 2 évente meglátogatni. Persze a család többi tagját is, de ő az aki nagyon összetartja a családot, és ki tudja meddig láthatjuk még. Ő azért közelebb van, mint én. Járt már itt nálam, de régen. Isteni volt, minden pillanat, a fiatalsága, a lendülete, a lelkes természete. Valahogy, a megszokott dolgokat is másképp láttam. Jó volt.
Úgy volt az eredeti terv, hogy jún.1- 1o-ig, vagyok szabadságon, 11.- én megyek dolgozni. Ő addig elvan egyedül, és pénteken jövök haza, és kikisérem a repülőtérre16.-án. Atlanitic City-ben üldögélünk, erre jön egy telefon, hogy kirúgtak. Egyik szemem sírt, a másik nevetett.
Történt hogy, a Central Parkban ült mellettünk két muszlim nő. Kendőben, hosszú szoknyában. Ez a banya, meg bámulta őket. Erre az egyik azt mondja neki, mi a faszt bámulsz. Úgy kellett röhögnöm, hogy majd leestem a padról. Zsidó létére abszolút rasszista. Itt, nincs laca- faca, magánzó vagyok, mehetek a pi**ba. Éreztem, hogy valami nem kerek, mert a drága kolleganő vágja hónapok óta a fát alattam, betart. Majd, 1 évig jó voltam, most beérett a piszkálás, mert mertem neki szólni, hogy innen a világ végéről képes vagyok vasárnap pontosan beérni, ő erre képtelen volt pénteken, ami hétköznap. Péntek reggel, mindíg halál idegesen jelent meg. Most, lemértem, mert ott volt dolgom a környéken, ahol lakik, pontosan 22 perc alatt ér be Manhattanbe. Mire méltóztatott beérni, én végeztem helyette a munkáját. A nő, aki jött helyettem, az azt mondta, hogy nincs az a pénz, amiért ő maradna.  Szarban voltak. Engem akartak visszahívni, amíg nem találnak mást. Lófaszt! Elegem volt a gonoszságából, a rasszizmusából, a kicsinyes piszkatúrából, a magyar gyűlöletéből, mindenki győlöletéből.  Itt a pont. Pontosan szarok rá. Így, legalább együtt lehettem a lányommal 2 teljes hétig! Hurrá!
 Már van másik munkám, hétfőn kezdek.
Más. Itthon rendezkedek, megint jön egy telefon. Ki lettem választva random, a NY állam által, hogy 1o.ooo dolcsit kapok, mert rendes adófizető vagyok, stb., stb. Nem kell visszafizetni, mert ez azoknak jár, akik nem bőnözők, és pontos adófizetők.  Hallgatom, ad egy másik számot, hogy hívjam fel, mert ott mondják meg a további teendőket. Ahogy beszélek vele, azonnal rákerestem a neten, hogy van- e ilyen. Becsapás, nincs ilyen! Egyre kifinomultabb eszközökkel próbálnak a pénzedhez jutni. Rácsaptam a telefont, amikor arról kezdett beszélni, hogy most ad egy kódot, amit regisztrálnom kell, és ennek az ára, 2oo dolcsi. Mi van?? Komplett hülyének néznek. Semmi sincs ingyen, főleg itt nem!!
Jelentettem is őket, persze az álnevüket tudtam megadni csak.

Más. Itt van a lakótársam, nevezzük Sanyinak a fia, aki még életében egy szalmaszálat nem tett keresztbe 3o éves. A "szerelme"nevezzük Katinak is dolgozik, majd hazajön, és a barátjának a fiát is ki kell szolgálnia. Semmit nem pakol el, a tányérja az asztalon marad, a poharai mindenütt. A szemetet sem viszi ki. Megissza a sörüket, egyebeket. Semmit nem vásárol, az pénzbe kerül. Erre szól Sanyinak Kati, hogy ez így nem mehet tovább, mert nem vagyok hajlandó takarítani, mosni, főzni, eltartani. Főleg, hogy pénzben pókerezik. Fasza! Olyan ordítozás volt itt vasárnap este, hogy mindkét fülembe ordíttattam a zenét, mert nekem ezt nem kell hallgatnom. Kati írt egy sms-t, hogy segítsek venni neki egy repülőjegyet haza akar menni decemberben. Nem tudom mi lesz, mert az én szobámat akarják a fiúnak odaadni, aminek én nem örülök, mert én fizetem a lakás lakbérének a felét. Dolgozni fogok, 5 napot nem leszek itthon. Itt lesz here Herald augusztus végéig. A másik, hogy a privát szférámba nem szivesen engedek senkit. Egyszer- egyszer megengedtem, de most rendszer lesz belőle. Kati, meg Sanyi ki fognak békülni. A hideg futkos a hátamon, ha egy pasi kioktatja a nőt, mit kioktatja kiordítja, vagy ritkábban fordítva, hogy mit kell csinálnia. Soha többet!! A hátam közepére nem kellene!
Azt hiszem, hogy Kanárira költözöm 4.5 év múlva.

Géza saga még mindíg

Remélem, az utolsó. Se köszönés semmi, csak ír a FB messengeren.
- Küldöd a további $250.00 -et?
- Nem
- Miért nem?
- Elküldtem a csekket $500.00 ennyi a tandíj.
- De, kell neki egy lap top.
- Tavaly mondtam neked, hogy veszek neki egyet mielött elutaztunk $190.00- ért. Te azt válaszoltad, hogy csak tandíjról volt szó! Szó sem lehet róla! Nem vagyok hajlandó pénzt küldeni neki, hogy több, mint dupla áron vegye meg ott a lap topot. (Kambodzsa) Sajnálom, de nem!
Hallgatás, majd kisvártatva, érkezik még egy üzenet.
- Megelőlegezem neki, de határos időn belül küld a pénzt, mert különben nagyot fogok csalódni az emberiségben!
Erre, már nem válaszoltam. Na, apukám! Azt várhatod! Felhívtam a papát. A papa, a takarítónőhöz költözött. Mi van????? Igen. Nem akar a fia terhére lenni, mert eladja a házat. Potom, $450.000 -ért. Elköltözik Thaiföldre. (tőlem kér pénzt) Eszembe jutott, hogy a családtól kaptam 24 karátos ékszereket, azt az esküvőn láttam először, és utoljára! Azt hittem, hogy csak kölcsön kaptam az esküvőre. A papa felvilágosított, hogy nem, azt én kaptam. Abból bőven futja lap topra.
A papa, felnevelt és taníttatott 4 gyereket. 2 pszihológust, és 2 mérnököt.

Az egyik pszihológus, magán prakszissal alkoholista, és drogfüggő. Elhagyta a férjét, és bolyong a világban. A férj finanszírozza. (hogy én nem tudtam egy ilyen birka férjet kifogni) Hol, Peruban, hol Californiában bukkan fel.

A másik pszihológus vezető főorvos, egy manhattani kórházban, fiú gyermek, Manhattan legelegánsabb helyén lakik, 2 lakás van egybe nyitva, személyzet minden, fogja, és kidobja a 92 éves apját. Ezzel, hogy számol el? Nem tudom! Csak úgy mellékesen, tőlünk vitte el Manhattanbe magához, hogy ott jobb helye lesz.

A harmadik lány gyermek, tervező mérnök, a férjével van közös vállalkozásuk. Baltimore legelegánsabb környékén van egy Manisonjuk. Nem ház, hanem palota. Van 2 gyerekük, a lány, 4o vettek neki egy lakást San Diego-ban. Ki tudja, hogy dolgozik, vagy sem. Férj, gyerek, hosszútávú kapcsolat, stb., nincs. 1 db. macska van. A fiú, 38 vettek neki lakást San Diego- ban, vissza költözött a szülőkhöz. Ott sincs, se munka, se barátnő, se semmi. Egyik sem vált le a csecsről. Ha, a szülők nyaralni mennek, mennek velük. Soha, sehova egyedül. Itt, luxus nyaralásokra kell gondolni.

Végül, elérkeztünk Gézához. Nem megyek részletekbe, mert alant épp eleget írtam róla, 2 felnőtt fia, felé sem néz. Nem ismerem őket. De, a családban mással sem tartják a kapcsolatot. Az egyik belgyógyász, a másik kutató biológus orvos. Egyik sem nős, sem barátnő, se senki.
Itt, mindenki zseniális, csodálatos diplomákat tud magáénak, csak az emberség kopott ki (ha, egyáltalán volt) mindenkiből.
Minden családban van egy renitens, aki egy kicsit kilóg a többi közül, nem feltétlenül illik bele a normába. De, ekkora kapitális barmokat egy kupacon, (2 normális embernek) még nem hallottam!
A papa belgyógyász volt.  Volt, egy nagy szerelme, azt nem vehette feleségül. Kijelöltek neki egy feleséget, azt kellett elvennie. Azt hallottam, hogy melegszívű, jó asszony volt.
Szóval, a papa most a dél- amerikai takarítónőnél lakik. Aki, lehet hogy nem iskolázott, de melegszívű, emberséges. Eszem megáll!! A papa jól döntött.

Jut eszembe, 1 éve, hogy elköltöztem!